Heves

A Heves megye déli részén lévő Heves városa közúton jól megközelíthető, hiszen a 31-es út mentén fekszik, vasúti megállója is van: a Kál-Kápolna-Kisújszállás vonalon érhetjük el a települést. Heves határában több történelmi kor emlékét megtalálták: bronz-, szkíta-, szarmata-, késő vaskorit és honfoglalás korit is.A várost 1203-ban említette...

A Heves megye déli részén lévő Heves városa közúton jól megközelíthető, hiszen a 31-es út mentén fekszik, vasúti megállója is van: a Kál-Kápolna-Kisújszállás vonalon érhetjük el a települést.

Heves határában több történelmi kor emlékét megtalálták: bronz-, szkíta-, szarmata-, késő vaskorit és honfoglalás korit is.
A várost 1203-ban említette egy oklevél Hewes alakban. Már az Árpád-korban is nagy jelentőséggel bírt, a város a királyi várbirtok névadó székhelye volt. 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Hevest a főesperesi kerület központjaként említi. 1467-ben oppidiumi mezővárosi rangot kapott, ekkor már a Kompolti család tulajdona volt, később az Országh és a Perényi család birtokolta.

1550-es években a török meghódította a várost, de a század végéig a magyar urak szabadon gyakorolták jogaikat. A budai pasa palánkvárat építtetett, ezt a XVI. század végén felégették. Eger 1596-os elvesztése után Heves is török katonai véghely lett, a várost törökök lakták. 1635-ben már új betelepülőkről szóltak az írások. 1655-ben újra oppidiumi jogokat kapott, 1685 közepén a császáriak birtokába került, adót is az udvarnak fizetett.
A következő évtizedek a város többszöri pusztulását hozták. Előbb a labancok, majd a rácok égették fel a várost, később a pestis miatt halt meg sok jobbágy. 1712-30 között 21 német család költözött ide, akik később elmagyarosodtak. Későbbi tulajdonosa: Haller Sámuel, a Nyáry, az Orczy, a Szapáry, az Eszterházy család volt.