Kazincbarcika

Az elsősorban vegyiparáról híres város számtalan lehetőséget kínál a szabadidő hasznos eltöltésére, a sportra, szórakozásra is. Kazincbarcika nemzetközi szintű kulturális rendezvényeire - Ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Színjátszó Fesztivál, Sajó-völgyi Nemzetközi Folklórfesztivál, Borsodi Fesztivál - sok országból érkeznek együttesek,...

Az elsősorban vegyiparáról híres város számtalan lehetőséget kínál a szabadidő hasznos eltöltésére, a sportra, szórakozásra is.

Kazincbarcika nemzetközi szintű kulturális rendezvényeire - Ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Színjátszó Fesztivál, Sajó-völgyi Nemzetközi Folklórfesztivál, Borsodi Fesztivál - sok országból érkeznek együttesek, kiállítók, szereplők. Nagy tradícióval rendelkezik a bányász fúvószenekarok és mazsoretcsoportok fesztiválja, amit minden év augusztusában rendeznek meg.

A település gondozott parkfelületei meghaladják az egymillió négyzetmétert. Fedett uszoda, strand, sportközpont szolgálja a városlakókat és az idelátogató vendégeket.

Múltidéző

Az 1954-ben alapított város történelmi városrészeinek nevét (Sajókazinc, Barcika) már a XIII. században is említik mint a Dédesi vár tartozékát.
Az 1381. évi oklevél szövegében Alsó- és Felső-Barcika az Alsubach család birtokaként szerepel, mely később Barczynak, majd Barczikaynak nevezte magát. A XIII. században Berente a Zács nemzetség birtoka volt. Alsóbarcika több évig tartó csatározások után 1564-ben került török uralom alá. Bethlen Gábor uralkodása alatt a török támadások szüneteltek ugyan, de a nagy fejedelem halála után kiújultak a harcok. A XVII. században a szabadságharcok idején Kazinc és Barcika a szentpéteri járáshoz tartozott. 1623-tól Rákóczi György, mindaddig, míg erdélyi fejedelemmé nem választották, a megye főispánja volt. Jelentős malomipar működött a térségben, és fejlődésnek indult a kézműipar és a kereskedelem is.

Sajókazincon született 1814-ben a helyi református lelkész fiaként Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője.

A településen a XIX. századig elsősorban földműveléssel, állattenyésztéssel és fakitermeléssel foglalkoztak. A XIX. század második felében megindult a szénbányászat, amely az 1970-es évekig meghatározó iparág volt a városban. A barnaszénbányászat azonban fokozatosan elveszítette jelentőségét. 1921-ben Kandó Kálmán Berentén létrehozta az Imperial petrolkémiai alapon működő szénlepárlót, ezzel megkezdődött a térségben a vegyipar fejlődése.

Az 1950-es évek iparfejlesztése eredményeként a városnak jelentős a kulturális, egészségügyi, igazgatási vonzáskörzete, mely több mint 60 települést jelent. Kazincbarcikát 1954-ben nyilvánították várossá, amelynek eredményeként igen magas szintet ért el az urbanizáció.