Kerepesi temető (Fiumei úti sírkert), Budapest

A Kerepesi, hivatalosan Fiumei úti sírkert Budapest VIII. kerületében található, legrégebbi ma is használatban lévő keresztény temetője - egyben Európa egyik legnagyobb nemzeti panteonja.

1847-ben létesítették. Számos történelmi család és személyiség mauzóleumát is láthatjuk itt. Többek között itt nyugszik Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, de az itt nyugvó kiemelkedő személyek - tudósok, művészek, államférfiak - névsora és a művészi kivitelű síremlékek száma szinte beláthatatlan. A Kerepesi temetőben nyugszik többek között Ady Endre, József Attila, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Blaha Lujza, számos szobrászművész, festőművész, zeneszerző és kiváló építész. Külön parcellában temették el az 1949-ben koncepciós perekben halálra ítélt magyar kommunistákat, így például Rajk Lászlót. Itt kapott nyughelyet 1993-ban Antall József, a kommunizmus utáni első demokratikusan választott kormány miniszterelnöke is. A sírkertben működik a temetési kultúra Európában egyedülálló Kegyeleti Múzeuma.

Idegenvezetéshez előzetes bejelentkezés szükséges.

A sírkert rövid története (Kerepesi temető)

A Kerepesi temető Magyarország egyik legrégibb összefüggően megmaradt sírkertje. Egész Európában az egyik legteljesebb "Nemzeti Pantheon", ahol történelmünk és kultúránk nagy alakjai: politikusok, művészek, tudósok nyugszanak.

A reformkorban Pest és Buda területén számos kisebb temető működött. Az 1840-es évekre ezek nemcsak beteltek, hanem akadályozták is a települések terjeszkedését. 1847-ben Pest város tanácsa nagy területű köztemető létesítését határozta el a település határain kívül, az úgynevezett "Kerepesiföldeken".

Az első temetésekre csak az 1848/49-es szabadságharc után került sor. Kezdetben főleg módos pesti polgárcsaládok temetkező helye volt. Köztemetői feladatkörét megőrizve, a múlt század későbbi évtizedeire a Kerepesi temető egyre inkább "dísztemetővé" is vált: a magyar nemzet kiemelkedő személyiségei, politikusok, írók, művészek, tudósok kaptak itt díszsírhelyet.

"Nemzeti Pantheon" létesítésének szükségességét már gróf Széchenyi István fölvetette 1841-ben írt Kelet népe című munkájában. Az"üdvleldét" ő valahol a budai hegyekben képzelte el - végül is a Kerepesitemető kezdett ilyen szerepet betölteni temetkezőhellyé átalakulni.

1855-ben Vörösmarty Mihály volt az első jeles személyiség, akit itt helyeztek nyugalomra. Temetése egyúttal a Bach-rendszer elleni néma tiltakozás is volt. A továbbiakban a magyarság legnagyobbjai találtak végsőnyughelyre e temetőben - nevüket temetősétánk megfelelő helyén soroljuk fel. (Néhányan a XIX. századból, akiket hiába keresünk itt: Csokonai Vitéz Mihály Debrecenben, Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén, Széchenyi István Nagycenken. Madách Imre a szlovákiai Alsósztregován vannak eltemetve. Erdély nagyjai Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben nyugszanak. )

1886-ban a Kerepesi temető tehermentesítésére megnyitották a rákoskeresztúri Újköztemetőt. Budán 1894-ben létesült a Farkasréti temető. Ezzel a Kerepesi temető "dísztemető" jellege még inkább előtérbe került.

A pesti és budai belterületi temetők felszámolásával számos neves személyiség végül a Kerepesi temetőben nyert végleges nyughelyet. Kisfaludy Károly hamvait például a mai Lehet tér helyén lévő Váci úti temetőből, Petőfi Sándor szülei a szomszédos Józsefvárosi temetőből, az 1848-49-es honvédek pedig a budai Gesztenyéskert helyén működött Németvölgyi temetőből kerültek ide. A "magyarjakobinusok" maradványait a Tabáni temető felszámolásakor találták meg, majd hozták át a Kerepesi temetőbe.

1867 és 1919 között épültek fel a nagy mauzóleumok (Ganz, Batthyány, Deák utoljára Kossuth sírépítménye), az Árkádsor és a ravatalozó. Századunk első felében folytatódott a díszsírhelyek adományozása. 1928-ban létesítették a Művészparcellát - a "múzeumi" parcella lényegében ma is az 1930-as évekbeli állapotot tükrözi.

A II. világháború követő évtizedekben a Kerepesi temető némiképpen átalakult. Központi területét parkosították, a köztemetői jelleg háttérbe szorult. 1959-re elkészült a Munkásmozgalmi Pantheon és több munkásmozgalmi parcellát nyitottak. 1989-ben itt helyezték nyugalomra Kádár Jánost is. A kulturális élet kiválóságai a Farkasréti temetőben kaptak díszsírhelyet.

1990 után ismét számos változás történt. Rendezték és parkosították az 1956-os szabadságharcosok parcelláját. 1993-ban Antall József miniszterelnököt a Deák mauzóleum közelében helyezték örök nyugalomra. 1994-benmegindultak a köztemetések a 42-es parcella hant nélküli sírkertjében, majd a 26-os parcella új sírboltjaiban. Ezt követően a "Fiumei" délies karakterű sírparkja is megkezdte működését.

Ma a Kerepesi temető kettős feladatot lát el. Egyfelől Nemzeti Sírkertként őrzi a magyar múlt hagyományait, kimagasló alakjainak emlékét. Művészi értékei révén Európa legnagyobb szabadtéri szoborparkja, védett zöldfelületekkel, gazdag botanikai állománnyal. - Másrészt pedig újra működő exkluzív köztemető, újszerűen kialakított, esztétikusan parkosított környezetben.

A Kerepesi temető hatalmas, 56 hektáros területen fekszik. A látogatók számára legérdekesebb terület bejárására sétaútvonalat javaslunk.