Kisbajom

A település a Dunántúli Dombság nagytájon belül a Belső-Somogyi Dombság északi térségében fekszik, sík, enyhén hullámos területen. Közlekedési kapcsolatok szempontjából a zsáktelepülés látszólagos bezártsága ellenére számos nagyobb település elérhető távolságban fekszik.

Nagyatád 23, Nagybajom 18, Kaposvár pedig mindössze 44 km-es távolságra fekszik a községtől.

A település említésével az 1397-ből származó oklevélben találkozhatunk először, nevét akkor így írták le: Kysbayon. 1440-ben Zagorhida Tárnok Demeter adománybirtoka volt, 1536-ban Wárday Tamásé. Az 1554. évi török kincstári adójegyzékben Kisbája néven fordul elő, 6 adóköteles házzal. 1598-'99-ben Horváth Ferenc a földesura, 1926-'27-ben Koroknay Mihály, 1660-tól a Koroknay és Topos családok birtoka a község.

1847. július 14-én az egész község leégett.

Az 1850. februári császári közigazgatási beosztás szerint a nagyatádi járáshoz tartozott és 818 fő lakta.
1870-ben 178 házban 957 lakos élt a községben és ekkor a babócsai járáshoz tartozott. 1872-től a nagyatádi járás szabási kötjegyzőségéhez tartozott közigazgatásilag 1907-ig. Ettől kezdve a felszabadulásig Beleg, Kutas és Kisbajom – Kutas székhellyel – új körjegyzőséghez tartozott.