Kodolányi János Emlékmúzeum, Vajszló

Kodolányi János író szellemi szülőföldjének tartotta az Ormánságot, ő emelte be az irodalomba ezt a tájegységet.

Az író munkásságát bemutató kiállítás mellett egy XX. századi erdészeti hivatalt is berendeztek az épületben.

Kodolányi János (1899-1969) író tízéves korában került Vajszlóra. az ormánsági faluban töltött évek tapasztalatai írásainak kiapadhatatlan forrásává váltak. Apja Vajszlón erdőfőtanácsos volt, s családjával a mai emlékmúzeum épületében lakott, ezért egy XX. század eleji erdészeti hivatal is látható a múzeumban.

Két teremben kaptak helyet az írómunkásságát, és abban az Ormánság megjelenését bemutató fotók, plakátok,személyes tárgyak. A negyedik teremben pedig a helyiek által összegyűjtött, a XIX. század végét reprezentáló paraszti használati tárgyak idézik a Kodolányi műveiben is megjelenő világot.

Az író és a falu 

Kodolányi János író szellemi szülőföldjének tartotta az Ormánságot, ő emelte a szépirodalomba e vidék sajátos etnikai világát, társadalmi problémáit, embereit. Néhány jelentősebb alkotása amelyekben felbukkan az Ormánság ihlete - a tatárjárás korában játszódó történelmi regénytrilógiája: Julianus barát, A vas fiai, Boldog Margit, Baranyai utazás, Süllyedő világ, Vízválasztó.

Kodolányi János első vajszlói benyomásait - amikor 10 éves korában ideköltöztek Pécsváradról - a Süllyedő világ című írásában örökítette meg.

"Még ideutazásunk előtt emlegette anyuska, hogy hír szerint, ezen a vidéken régi népviseletben járnak az asszonyok. Amikor a kocsink a közbeeső falun, Kiscsány-Oszrón áthaladt, láttunk is biklába öltözött asszonyokat. Vajszlón is ezeket lessük, s ha látunk, nem győzzük csodálni. Ez az egyetlen, ami szép és érdekes, meg az, hogy most színmagyar vidéken lakunk... Vajszló hemzseg a különösnél különösebb szépségektől, de elrejti őket, s csak azok előtt nyitja meg, akik benne élnek az Ormánság zárt, sajátságosan édesbús, költői, betegesen érzékeny, sötét halálösztöntől átlengett életében. Már az első napokban ismeretséget kötök egy-két parasztfiúval. Azaz 'pógárral'. A paraszt itt sértés. Gőgös, zárkózott, makacs 'pógárok' az itteni magyarok..."