Krúdy Gyula

Nyíregyháza, 1878. okt. 21. - Budapest, 1933. máj. 12. író, hírlapíró

Szülővárosában, Szatmárnémetiben és Podolinban tanult. Már gimnazista korában megjelentek írásai a vidéki lapokban. Rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró, 1896-ban költözött Budapestre, ahol több újság, folyóirat munkatársa, tárcaírója lett. Még nem töltötte be a huszadik életévét, amikor megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek. Az igazi közönségsikert a Színbád-sorozat és A vörös postakocsi hozta el számára.

A szakemberek szerint korai írásain Mikszáth és Jókai hatása érződik, de hamar rátalált saját stílusára. Műveit egyaránt jellemzi az impresszionizmus, a szimbolizmus, a naturalizmus, sőt a szecesszió is. Regényeinek, novelláinak története jelentős részben a közel- vagy régmúltban játszódik. Krúdy az emlékezés mestere volt. Gondolattársításokkal, csapongásokkal teli stílusa miatt a kor legmodernebb íróihoz, Prousthoz és Joyce-hoz hasonlítják. Több mint ötven regényt, kb. háromezer novellát, több ezer cikket, tárcát írt.

Híresebb művei:

• A podolini kísértet (1906)
• Színdbád ifjúsága (1911)
• Szindbád utazásai (1912)
• A vörös postakocsi (1913)
• Összegyűjtött munkái (I-VIII. 1914)
• Napraforgó (1918)
• A tegnapok ködlovagjai (1925)
• Pest-Budai séták (tárcák, 1858)