Kunmadaras

Közúton a 34-es úton, vasúton a Karcag-Tiszafüred vonalon közelíthető meg a település. A környék az Árpád-korban feltehetően az Aba, az Örs és a Bors nemzetségek szállásterülete lehetett, ám az Üllő és a Tomaj nemzetség birtokai is ezen a részen feküdhettek. A betelepített kunok és a Tomaj nemzetség között hosszú ideig folytak...

Közúton a 34-es úton, vasúton a Karcag-Tiszafüred vonalon közelíthető meg a település.

A környék az Árpád-korban feltehetően az Aba, az Örs és a Bors nemzetségek szállásterülete lehetett, ám az Üllő és a Tomaj nemzetség birtokai is ezen a részen feküdhettek. A betelepített kunok és a Tomaj nemzetség között hosszú ideig folytak a birtokjogi küzdelmek, melynek 1391-ben Madaras György, jászkapitány birtokba helyezése vetett véget. A Jászkiséren lakó kapitány kapta meg a mai madarasi határ északi részét, s ezzel a kunok javára dőlt el a birtoklásjogi vita. Mátyás király idejében Madarast már Kolbászszékhez tartozó kun településként tartották számon.

A településre a mai napig jellemzőek a nagykunsági mezővárosi sajátosságok.
A város XX. századi történetére rányomta bélyegét a közelében kialakított szovjet katonai bázis és a repülőtér. Ez utóbbi az egyik legnagyobb ilyen létesítmény volt a hajdani Szovjetunió határain kívül. A rendszerváltás után 1991-ben ezt a repülőteret is elhagyták a szovjet csapatok, azóta hasznosításra vár.

A Kunmadarasnak - mint jelentős kismesterségközpontnak - köszönhetjük a kun hímzést, a szabadrajzú gyapjúhímzést vagy szőrhímzést. Régi típusú hímzéseink közül legjellemzőbbek a XVII-XVIII. században készült vastag, gyapjúfonallal, szőrrel varrott párnavégek.