Kunszentmiklós

A település református hagyományairól, fejlődő termálfürdőjéről nevezetes. Határa Magyarország második legnagyobb szikes pusztájához tartozik, amelynek sajátos növény- és állatvilága, valamint az itt legelésző őshonos háziállatok jelentik legfontosabb természeti értékeit.

A kőkortól lakott vidék templomos hely volt, erre utal a neve is. A kunokat, Kötöny király szilaj népét IV. Béla idején, a XIII. században telepítették le a tatárdúlás perzselte vidékre.

A török igája után, 1702-ben jobbágysorba taszították és a német lovagrend számára elzálogosították a kiskunokat, akik - közöttük a szentmiklósiak is - 1745-ben pénzben válthatták meg szabadságukat. Ez volt a redemptió.

A kálvinista ősök alapították 1647-ben a "scholát", a mai Baksay Sándor Református Gimnázium ősét. A nagy múltú intézményből került ki több mint három évszázada Kunszentmiklós, a Felső-Kiskunság és a Duna-mellék értelmiségének jelentős része.

Kunszentmiklós napjainkban a gyógyturizmus egyik jelentős települése, miután a fürdő területén feltárt hőforrást termálvízzé nyilvánították.

A település melletti Bösztörpuszta a Kiskunsági Nemzeti Park része, amely a Felső-Kiskunságban található legnagyobb, több mint 11 000 hektáron elterülő szikes pusztáját védi.

Kunszentmiklós gazdag múltját mutatja, hogy a városhoz tartozó Kunbábony területén került elő az úgynevezett kunbábonyi avar fejedelmi aranylelet, amelyet a kecskeméti Katona József Múzeumban őriznek.