
Műemlékként tartják számon a magtárt, a kétszintes istállót és a kápolnát.

A népi építészet remeke a Végmáli-dűlőben álló présház.

Az uradalom hajdani melléképületei közművelődési és sport intézményekként működnek. A Vízházban nyelviskolai kollégium nyitotta meg kapuit 1988-ban. A volt Habsburg-lovarda klasszicista műemlék épülete mellé pedig az új tulajdonos istállót épített, és újjáépíttette a Csepke-házat.

A népies stílust követő volt vízimalom és molnárház maradványai az egykor virágzó malomkultúrára hívják fel a figyelmet.

A helyi hagyomány szerint itt, a templomhajót idéző pincében zajlott le az az országgyűlés, amely Szapolyai Jánost kiáltotta ki királlyá 1527-ben.

A pince XIX. század első felében épült, a tetőtér-beépítéses felső rész 1920 körül készült.

A Tapolcához csatolt Diszel.

A ma is működőképes kis malomról 1211-ből vannak az első adatok. A mai malom a XVIII. században épült. Nagy, felújított fakerekét a Pécsely-patak kis vízesése mozgatja. Maga az épület ma múzeum.

A legnagyobb magyar klasszicista építész, a Nemzeti Múzeum tervezője, Pollack Mihály a XIX. század első felében építette klasszicista stílusú szüreti házát.

Az itt található vízfolyást talán már a rómaiak tóvá duzzasztották, hogy vele malmokat hajtsanak, de az biztos, hogy már az Árpád-korban volt itt malom, mely többszöri átépítéssel a XVII. század végén, a XVIII. század elején nyerte el mai formáját.