Lónya

A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályán Polgárig, tovább a 36-oson Nyíregyházáig, majd a 4-esen északi irányban Tuzsérig, aztán keleti irányban haladunk, Tiszamogyorós után komppal átkelünk a Tiszán, innen 1 km.

A mai falu 1934-ben jött létre Kis- és Nagylónya egyesítésével. A Lónya szó ősi magyar keresztnév lehetett, ahogy ezt IV. Béla egyik 1245. évi adománylevele is tanúsítja. A néphit szerint a települést pásztorok és fafaragók alapították. Bánk bán nádor veje, Simon 1205-ben szerezte meg, a Gertrúd királyné ellen elkövetett merénylet miatt azonban Lónya helység is a koronáé lett. A másik híres birtokos család a Lónyay volt: a Szatmár megyei Berenczei család 1285-ben királyi adományképpen került Lónyára, az utódok a faluról vették fel a Lónyay családnevet. Birtokközpontjuk a településen volt.

A település a XIV. század vége felé Kis- és Nagylónyára vált szét. A Nagylónyán álló várkastélyt (egyes források szerint földsánccal védett várat) vagy az egymással hadakozó Lónyaiak, vagy a tatárok égették fel a XVI. században. Nagy- és Kislónya a trianoni szerződésig Bereg megyéhez tartozott, 1924-től Szabolcs vármegyéhez csatolták. A két település az 1934-ben egyesült Lónya néven. 

Nagylónyán született Lónyay Menyhért (1822-1884) jogász-politikus, a kiegyezés utáni első kormány pénzügyminisztere, majd miniszterelnök, 1871-től a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.