Lovaregyleti kápolna (Nepomuki Szent János), Dunakeszi

A vidéki lóversenypályák közül a XIX. század elejére egyre nagyobb szerepet kapott az alagi.

Három grófi család, a Cziráky, az Almássy és a Pejacsevich 200 000 koronás alapítvánnyal teremtették meg a templomépítés anyagi fedezetét. E családok három fiatalon elhunyt tagjuk emlékére építtették a kápolnát. A fiatalok emlékét két márványtábla is őrzi.

"Örök emlékül szeretett unokámnak, Beniczky Istvánnak és nejének, Waldeck Valéria grófnőnek, akik meghaltak 1900. szeptember 14-én Singapoore közelében a tengerben, 26 és 23 éves korukban." Az emléktáblát özv. gróf Almássy Kálmánné állíttatta. (A kápolna jobb oldalán.)

"Legkedvesebb leányom, Cziráki Johanna emlékére, aki 1900. július 10-én 21 éves korában gróf Pejacsevich Alberttal szentségi házasságot kötött, s 1901. március 16-án az örök hazába költözött." Az emléktáblát a gyászoló édesanya, Czirákiné gróf Almássy Erzsébet állíttatta. (A kápolna bal oldalán.)

A kápolna viszonylag jól átvészelte a háborút, de a hat festett ablakot megrongálta a légnyomás. 1952. szeptember 8-án azonban rendkívül súlyos csapás érte a kápolnát. Tőszomszédságában úgynevezett nyári istállók, valójában titkos fegyverraktárak voltak. Ezek reggel 1/2 7-kor kaptak lángra, s 3/4 8 -kor rázkódtatta meg a községet a hatalmas detonáció, s ezek kora délutánig ismétlődtek, felrobbantak a raktárak. A kápolna mennyezete beszakadt, ablakai mind elpusztultak. A belső berendezések súlyosan megrongálódtak. De már 1955-ben elhatározták a hívek, felújítják a kápolnát, amely ma a Szent Imre Plébániához tartozó misézőhely.