Lovas

Közúton a Balaton északi partján haladó 71-es útról észak felé letérve érhető el a település. Vasúti megálló legközelebb - a Székesfehérvár-Tapolca vonalon - Alsóörsön vagy Káptalanfüreden van.

Lovas a Balaton-part egyik legszebb fekvésű faluja. Nagyon szép errefelé a táj, a panoráma, a természet, a régi épületek, a pincék kedves látványt nyújtanak. A római korban lakott terület volt, ezt számos régészeti lelet igazolta. Határában népvándorlási sírokat is találtak. Az első írásos említése 1138-ból származik, "Luas" néven. A név a magyar ló állatnévvel vagy a lóval kapcsolatos foglalkozással keletkezhetett. A török időkben csaknem teljesen elnéptelenedett falu a XVIII. században éledt újjá. E század végén a fő megélhetési forrás a szőlőművelés, a nádvágás és a halászat volt. 

A falu arról nevezetes, hogy itt találták meg az emberiség történelmének eddig ismert egyik legrégebbi bányáját. 1951-ben Lovas határában dolomit murvát fejtettek, amikor a munkások olyan csonteszközöket találtak, melyekről a régészek megállapították, hogy legalább 35-40 ezer évesek és bányászatra használták őket. Az ősember vörös agyagot bányászott ezen a területen, és feltehetően kultikus célra, vagy díszítésre használta fel. Közel 100 csonteszköz került elő a feltáráskor.