Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Az ország első és egyben legnagyobb közgyűjteménye állandó kiállításon mutatja be Magyarország történetét az államalapítástól 1990-ig. Számos felbecsülhetetlen kincset őriz.

A Széchényi Ferenc által 1802-ben alapított múzeumban ma több mint 1 millió régészeti, numizmatikai, történeti és képzőművészeti műtárgyat tartanak nyilván. Ebből válogatták az állandó kiállítások gazdag anyagát, amelyeken a múzeum bemutatja Magyarország történetét az államalapítástól 1990-ig, illetve a magyar föld népeinek történetét i. e. 400 000 és i. sz. 804 között. Nagyon gazdag kőtárainak anyaga is. Itt őrzik és mutatják be a magyar koronázási palástot is.
Tárlatvezetéshez előzetes bejelentkezés szükséges.

Az épület

Látogatásunkkor érdemes időt szánni az épületre is - amelybe 1846-ban költözhetett be az első gyűjtemény -, hiszen Pollack Mihály az ország talán legszebb klasszicista épületét tervezte meg. Érdemes egy sétát tenni, illetve megpihenni a Múzeumkertben is.
A múzeumban különleges hangulatú, lapidáriumi kávézó működik. Hétvégenként történelmi játszóházakat szerveznek a gyerekeknek. A múzeum mozgáskorlátozottak által is látogatható, de számukra nem a főbejárat ajánlott, ezért látogatásukat érdemes előzetesen telefonon egyeztetni.

Állandó kiállítások

Magyarország története az államalapítástól 1990-ig

A múzeum gyűjteményeiben található világhírű tárgyak közül számos ezen a kiállításon látható. A tárlat az államalapítástól, az önálló királyi hatalom megszervezésétől a demokratikus rendszerváltásig, 1990-ig mutatja be Magyarország történetét.

Megjelenítik a főúri életet, a királyi udvartartást, az egyház kialakulását és a köznép mindennapi életét is. A legjelentősebb műtárgyak közé tartozik a Monomachos korona, a Nyírbátorból származó stallum, de láthatóak itt a magyarországi szabadkőművesség tárgyai is a XVIII-XIX. századból, illetve a XX. századi Európa egyik szomorú jelképe: a Magyarország és Ausztria, tehát kelet és nyugat közötti határ "vasfüggönyének" egy darabja is.

A látogatókat számos multimédiás installáció, filmbejátszások, zenék is kalauzolják az adott korban.

Kelet és nyugat határán - A magyar föld népeinek története (i. e. 400 000 - i. sz. 804-ig)

A kiállítás látványosan idézi meg az itt élt népek kultúráját. Az őskőkort és az átmeneti kőkort megidéző részben például az itt felépített istállóskői barlangban az eredeti helyéről kiemelt tűzrakó hely körül egy elképzelt őskőkori vadásztanya élete elevenedik meg.

Helyet kapott a tárlaton az újkőkor és a rézkor idejéből származó agyagfalú ház, valamint a benne és körülötte elhelyezett élelemtermelő és feldolgozó eszközök. A szkíta és kelta kultúrkörhöz tartozó emlékek közül a legismertebb, és az egész múzeumnak is egyik kiemelkedő darabja a zöldhalompusztai, pajzsdíszként szolgáló aranylemezből készült szarvas. De megjelennek itt a Dunától nyugatra eső területeket elfoglaló rómaiak is: a Barbaricum területén berendezett vásár terére a Duna fölött átívelő képzeletbeli híd vezet.

Lapidárium - római kőtár; Középkori és kora újkori kőtár

A római kőtár a múzeum nemzetközileg is számon tartott gazdag gyűjteményéből a legjellemzőbb kőemlék típusokat mutatja be: urnatartó kőedényt, sírköveket, szarkofágokat, kis, templom formájú síremlékek elemeit, isteneknek szentelt fogadalmi oltárokat és építkezéseket megörökítő feliratokat.

A Középkori és kora újkori kőtár építészeti emlékeket és rendkívül gazdag sírkőgyűjteményt is bemutat.

Múzeumtörténet

Magyarországon a XIV. századtól kezdve, az Anjouk, majd Zsigmond uralkodása idején már voltak királyi műkincsgyűjtemények. Mátyás király különösen sokat tett e téren; régiségeket és képzőművészeti alkotásokat gyűjtött palotájában. A reneszánsz korban és a későbbi századokban egyre több főúri és egyházi gyűjteményt hoztak létre, például a Thurzók, a Zrínyiek, a Nádasdiak, Bakócz Tamás, Oláh Miklós és mások.

A XVIII. századtól jelentős főiskolai, főként természettudományi oktató célú gyűjtemények keletkeztek Sárospatakon, Debrecenben, Pápán. A XVIII. század végétől a felvilágosodás eszméi, majd a romantika hatására egyre fontosabbá váltak a nemzeti történelem emlékei és a nemzeti művészi alkotások. Az értelmiség, az európai műveltségű arisztokraták Széchényi Ferenc (1754-1820) gróffal az élen fölkarolták a múzeum ügyét. 1802-ben Széchényi Ferenc a nemzetnek adományozta Nagycenken őrzött értékes gyűjteményét azzal a céllal, hogy megalapítsa az ország múzeumát. Az így megszületett Magyar Nemzeti Múzeum teljességgel fölvállalta a nemzet történelmének tárgyi, írásos dokumentumainak gyűjtését és őrzését.

Széchényi Ferenc kezdeményezése számos követőre talált. Mindenekelőtt felesége ajánlotta föl ásványgyűjteményét, s ezzel megvetette a természettudományi tár alapját. A későbbiekben számottevően gyarapította a múzeum anyagát a Jankovich Miklós-féle kollekció (1832-ben) nagy értékű ötvöstárgyaival és képtárával. 1846-ban bekerült a múzeumba Pyrker János egri érsek majd velencei pátriarka elsőrangú olasz képzőművészeti gyűjteménye.

1802-ben a múzeum számára a pesti pálos rendházban, a mai Hittudományi Akadémia épületében találtak helyet. 1805-ben Napóleon támadásától félve a múzeumi anyagot elrejtették, majd a Pálos (Egyetemi) templomhoz kelet felől csatlakozó egyetemi épületben helyezték el. 1813-ban megvásárolták azt a telket, amelyen a múzeum ma is áll, és a rajta lévő szűk épületben helyezték el a gyűjtemény egy részét. 1836-ban nemzetközi közadakozásból megkezdődött a mai épület alapozása. Pollack Mihály (1773-1855) talán a legszebb klasszicista épületünket tervezte meg, amelybe 1846-ban költözhetett be az első gyűjtemény. Ezt követően megrendezték az iparműtárlatot, majd a Pyrker-gyűjteményből az első hazai állandó képzőművészeti kiállítást.

A dinamikusan fejlődő gyűjteményben mintegy fél évszázad után kezdődött meg az egyes szakterületek elkülönülése. Kialakultak a múzeumon belüli szervezeti egységek, a tárak, majd ezek fokozatosan önálló múzeummá váltak. 1870-ben a Természettudományi Múzeum őse: az Állattár, a Növénytár és az Ásvány- és Őslénytár önállósult. Két évvel később a Néprajzi Múzeum elődje: a Néprajzi Tár, valamint az Iparművészeti Múzeum kezdte meg saját életét. Az országgyűlés 1896-os határozatával egyesítették a Nemzeti Múzeum Képtárát az 1871-ben megvásárolt Esterházy-képtárral, és megalapították a Szépművészeti Múzeumot. Legtovább a könyvtár maradt a Nemzeti Múzeummal egy épületben, az Országos Széchényi Könyvtár csak az 1980-as évek végén hagyta el az anyaintézményt.

Ugyanakkor az 1960-as években néhány kiemelkedő történelmi épületegyüttes a Nemzeti Múzeum szakmai irányításai alá került, így filiáléja a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum, és a monoki Kossuth Lajos Emlékmúzeum, 1985-től pedig az esztergomi Vármúzeum.