Megyei Bányászattörténeti Múzeum, Rudabánya

A múzeum nemcsak a hazai bányászat egyik legjelentősebb gyűjteménye, ásványi kincsek és a munkák során feltárt ősmaradványok - köztük a Rudapithecus hungaricus 10 millió éves leletének másolatai - is láthatók itt.

Makettek, tárgyak és dokumentumok segítségével az őskortól napjainkig követheti nyomon a látogató a bányaművelés szerszámainak, az ércek felszínre hozásának munkafázisait. Betekintést nyerhet a - sajátos társadalmi réteget alkotó - bányászok hétköznapjaiba és ünnepeibe. A bányászok eszközei, az általuk készített tárgyak azt sugallják, hogy ez a tevékenység az évszázadok alatt sokféle etnikum, népcsoport műveltségét is magába olvasztotta.

A látogató megismerkedhet a bányászati tudományok fejlődésének gazdag emlékanyagával. Szemléletesen, szabadtéri kiállítással együtt mutatják be egy régi bányaműhely szerszámait, a föld alatti fejtéseket, biztosítószerkezeteket, rakodógépeket. A múzeumban gazdag és érc- és ásványkiállítás is látható.

Mozgáskorlátozottak is tudják látogatni a múzeumot. Nyitvatartási időben is csak bejelentkezéssel látogatható.

Ősmaradványok

Világhírű kincsei Rudabányának a volt vasércbánya külszíni fejtése során előkerült ősmaradványok. Ezek közül kiemelkedik a 10-12 millió évesre becsült ősmajom (Rudapithecus hungaricus) koponyája. Ennek lelőhelye, a koponyacsont másolata, ugyancsak a múzeumban tekinthető meg (az eredetit a Földtani Intézetben őrzik).

A Hernyák Gábor geológusról Anapithecus hernyakinak elnevezett, leginkább a mai gibbonokra emlékeztető, miocén kori afrikai vagy ázsiai nagy testű emberszabású ősmajom csontjaiból napjainkra jóval több került elő, mint híressé vált kortársáéból, a Rudapithecus hungaricustól. Csaknem kétszáz fogmaradványa, koponyatöredéke mellett a végtagcsontjait is megtalálták.

Kis múzeumtörténet

A múzeum története 1956-tól datálható, ám 1964-ig csupán helytörténeti gyűjteménynek adott helyet, s a Magyar Nemzeti Múzeum leletmentő feltárásainak kiállítóhelyeként működött. 1965. szeptember 22-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt: Rudabánya városalapításának 600. évfordulóján. 1969-től a magyar érc- és ásványbányászat körében országos gyűjtőkörű múzeum, mára Magyarország egyik legjelentősebb bányászattörténeti gyűjteménye.

A múzeum több mint 2500 bányászati és technikatörténeti emlékével, közel 1000 darabból álló ásványgyűjteményével, fénykép-, film- és hangarchívumával mutatja be a hazai érc- és ásványbányászat történetét. A múzeum jelene és jövője szorosan összefügg a hazai bányászat és ipar sorsával. Az ércbányák bezárása óta például ásványgyűjteményének gyarapítására alig van lehetőség, s igen nehéz anyagi körülmények között kell a gyűjteményt fenntartani.

1980-ban avatták fel a Földvári Aladár (1906-73) geológus professzorról elnevezett épületet, ami önálló egységben mutatja be a múzeum gazdag ásványgyűjteményét. A hazai földtan neves kutatója mellett meg kell említeni Murvay Lászlót (1918-1984) és Bics Istvánt (1927-1987). Az előbbi a múzeum első igazgatójaként, az utóbbi pedig a vasércbánya igazgatójaként szerzett múlhatatlan érdemeket a múzeum fejlesztésében.

Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum két kiadványsorozatot is gondoz, az egyik A bányászat, a kohászat és a földtan klasszikusai című periodika, a másik a Múzeumi Füzetek című sorozat, ami elsősorban Rudabánya és környéke történetére, ipartörténetére vonatkozó tanulmányokat ad közre.

A múzeum 4000 kötetes könyvtára nyilvános.