Mesterházy Fenyőgyűjtemény, Erdőtarcsa

Az 1981-ben kizárólag fenyőfélék bemutatására alapított különleges gyűjtemény rendszertani bemutatóként is szolgál, így a 2400 négyszögöles terület nemcsak szép látvány, de az oktatást is segítheti. Az addig zárt gyűjteményt alapításának 20. évfordulóján megnyitották...

Az 1981-ben kizárólag fenyőfélék bemutatására alapított különleges gyűjtemény rendszertani bemutatóként is szolgál, így a 2400 négyszögöles terület nemcsak szép látvány, de az oktatást is segítheti.

Az addig zárt gyűjteményt alapításának 20. évfordulóján megnyitották a nagyközönség előtt, hiszen céljai között szerepel az ismeretterjesztés. Ugyanakkor kutatási terület is: a szélsőséges időjárású területen csak a legalkalmasabbak, legellenállóbbak maradnak életben, ezért ami itt szépen díszlik, az országban (és Európában bárhol) mindenütt erre számíthat. Fontos része a kísérletnek a félsivatagi fenyőfélék honosítása, ezek ugyanis eredeti termőhelyük környezeti viszonyainál nagyságrendekkel jobb körülmények közé kerülnek.

A ritkaságok között található Koyama-lúc Japánból (Picea koyamai), turkesztáni lúc (Picea schrenkiana), szahalini lúc (Picea glehni), szibériai lúc (Picea obovata), távol-keleti szibériai és koreai jegenyefenyők; az erdeifenyők közül a mexikói diófenyő (Pinus cembroides), a közönséges erdeifenyő mongóliai változata (Pinus silvestris var. mongolica). A kert díszei között látható nehézszagú boróka (Juniperus foetidissima), szír boróka (Juniperus drupacea); észak-amerikai félsivatagi, szikláshegységi borókák és McNab-ciprus (Cupressus macnabiana) - feszegetve botanikai lehetőségeik határát.

Megtalálható a Barabits Elemér által bevezetett magyar nemesítésű fajták széles választéka is, de úgy tűnik, a terület a jegenyefenyők (Abies genus) paradicsoma lesz a már eddig minősített 21 fajával és közel 30 változatával, nem feledve ugyanakkor az atlaszcédrus (Cedrus atlanica) és főként a libanoni cédrus (Cedrus libani) ragyogó lehetőségeit sem.