Mezőcsát

Az épületeiben XIX. századi hangulatot árasztó kisvárosban a magyar népi fazekasművészet egyik jelentős központja alakult ki. A melegvizes strand, a kulturális és sport rendezvények vonzzák ide a látogatókat. Mezőcsát a magyar népi fazekasművészet egyik jelentős központja....

Az épületeiben XIX. századi hangulatot árasztó kisvárosban a magyar népi fazekasművészet egyik jelentős központja alakult ki. A melegvizes strand, a kulturális és sport rendezvények vonzzák ide a látogatókat.

Mezőcsát a magyar népi fazekasművészet egyik jelentős központja. Itt készítették a XIX. század első negyedében azokat a cserépedényeket, amelyek messze földön híressé váltak a vásározó fazekasok révén. Klasszikusnak számít a mezőcsáti Miska-kancsó.
A város idegenforgalmában jelentős szerepet tölt be a strandja. Júniusban és júliusban a Csáti Nyár programjai kulturális élményeket kínálnak. A lovassport kedvelői minden év augusztusában lovasnapon, fogathajtó bajnokságon és bemutatókon vehetnek részt. A horgászok is kiváló, halban bővelkedő, horgászhelyekre találnak a környező bányatavaknál.

Településtörténet

Mezőcsát nevében a 'csát' utótag a besenyő kút, forrás szóból származik, amely a környéken található mocsaras vidékre utal. A 'mező' előtag a tájnak mezőségi, mezővárosi jellegével kapcsolatos.
A település első írásos említése 1225-ből származik, de régészeti ásatások bizonyítják, hogy a bronzkorban már lakott hely volt, és a város határában Árpád-kori települést is föltártak.

A XIII. század elején a község két részből állt: Szabadcsáton a "szabad" jobbágyok éltek, míg Lakcsáton a birtokos, Bors ispán szolgái.

A muhi csata után a tatárok Csáton is nagy pusztítást végeztek, majd IV. Béla újjáépítő munkája nyomán újból benépesült a település. A mohácsi csatavesztés miatt Csát lakossága is sokat szenvedett a török uralom alatt, de a várost ismét sikerült újjáépíteni, és visszaszerezni számára ezen a vidéken betöltött központi szerepét.

I. Lipót császár 1698-ban vásártartási jogot adott a településnek. Ez meggyorsította a fejlődést, melynek eredményeképpen elérte a mezővárosi rangot, és ezt megőrizte az 1870-es évekig.

A település gazdag művelődéstörténeti hagyományokban. Itt tanított 1833-ban Egressy Béni, a Szózat megzenésítője. A hajdani lelkipásztorok közül irodalmi munkásságuk miatt megemlítendő Tarczali Sámuel, Sárkány Dávid, id. Szatmári Paksi Dániel, Vályi Nagy Ferenc, Kónya Pál, ifj. Gulyás Benő. Valószínűleg Mezőcsáton szülötte Csáti Demeter ferences szerzetes, aki 1526-ban versbe szedte a honfoglalás történetét, benne a fehérló mondáját.