A faragott homokkőből épült torony tizennégyszög alaprajzú és 40 m magas. Európa legészakibb török kori emléke. A keleti oldalához épített dzsámit városrendezési okokból 1841-ben lebontották.
A mináré az egykor hozzátartozó, de azóta lebontott dzsámival együtt az egri török uralom kezdetén - a XVII.század elején - épülhetett. A dzsámi első említését Evlia Cselebinél találjuk, aki 1664-ben járt Egerben.
Egernek 1687. december 17-én történt visszafoglalása alkalmával a dzsámi épületét - amely épségben kerülhetett a visszafoglalók kezébe - a katolikusok kapják meg, akik az Szt.József tiszteletére szentelve káptalani templomnak használják. A már templommá alakított dzsámit 1727-ben Erdődy püspök az irgalmasoknak adományozza, azzal a céllal, hogy az a közelében építendő irgalmasok kórházának a kápolnája legyen. Az irgalmasok 1730-ban a templomot újrafedik. Nagyon valószínű, hogy a még török eredetű kupolát ekkor fedik első ízben sátortetővel, de az is lehetséges, hogy az elpusztult kupola helyébe emeltek új tetőszerkezetet. 1744-ben a templomot sekrestyével bővítik.
A ma is álló minárét - melynek a süvege már korábban elpusztult - Pyrker (1772-1848) érsek fedette be 1829-ben egy bádogkupolával, amelyre ugyanekkor helyezték el a félholdra állított keresztet.
Az irgalmasok ugyancsak Pyrker támogatásával a volt dzsámi közelében 1841-ben megkezdték egy új templom építését, amelynek során a régi - eredetileg török építményű - templomot lebontották, a mináré kivételével. Az elbontott dzsámi köveit azután az új templom építésénél felhasználták falazókőnek.
A minárét a Műemlékek Országos Bizottsága 1897-ben Möller István tervei alapján restauráltatta, amelynek során a torony csúcsát új kősüveggel látta el. 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség a minárén kisebb állagmegóvási munkákat végzett.
A mináré és a dzsámi együttes legkorábbi ábrázolását egy 1823. évi keltezésű tusrajzról ismerjük. Ezen a képen a mináré csúcsa csonka. Hasonló ábrázolását találjuk egy - még az 1829 előtti időben készült - ismeretlen mestertől származó litográfián, amelyen azonban a mináré elnagyolt rajzú díszítése is eléggé kivehető.
A későbbi ábrázolásokon a minárét már a Pyrker által készíttetett bádogkupolával látjuk viszont.
Az egyik ilyen legkorábbi ábrázolását egy 1838-as évszámmal jelzett festményen találjuk.
A dzsámi épületének 1841-ben történt lebontását követő időkben - főleg az ötvenes évek táján - igen sok városképen szerepel a már önmagában álló mináré, de még mindig a Pyrker - féle kis kupolával.
Sajnos a torony állapota egyre romlik és az évekkel korábban megtervezett rekonstrukció késik. Én. mint a torony megerősítésének statikus tervezője felháborítónak tarton ezt és remélem, hogy nem okoz ez a nemtörődömség tragédiát az által, hogy az építmény egy erős viharba összedől! A Minaret nevében kérem, könyörögve kérem végezzék már el végre a szükséges megerősítéseket és javításokat, mert már véleményem szerint az utolsó órában vagyunk! Fodor László 2081 Piliscsaba, Kossuth l. u. 45.