Mohos-tavak, Kelemér

A suvadással keletkezett két kis lápszem - növény-világuk és keletkezési koruk révén - legértékesebb természeti kincseink közé tartozik. A Kis-Mohos-tó megközelítően 16 ezer éves, a Nagy-Mohos idősebb. A mintegy 370 km2 területű Putnoki-dombság kistáj részeként,...

A suvadással keletkezett két kis lápszem - növény-világuk és keletkezési koruk révén - legértékesebb természeti kincseink közé tartozik. A Kis-Mohos-tó megközelítően 16 ezer éves, a Nagy-Mohos idősebb.

A mintegy 370 km2 területű Putnoki-dombság kistáj részeként, Kelemér határában, az egykori tulajdonosról elnevezett Piroska-hegy nyugati oldalán találhatók, 100 méterrel a Keleméri-patak völgysíkja felett.

A lápok természeti reliktumok, tudományos kuriózumok, az ország legveszélyeztetettebb természetvédelmi területei közé tartoznak.

A tavak abszurd módon a tölgyesek klímaövében itt 295 méter tengerszint feletti magasságban keletkeztek. Máshol, a tajgaövben vagy a Kárpátokban, az Alpokban fenyvesek övében magasabban, sokkal hűvösebb, csapadékosabb klimatikus feltételek mellett szokványosak az ilyen jellegű dagadólápok, melyekben - környezetükből gyakran kiemelkedve - a nagy mennyiségű víz felvételére képes tőzegmoha (Sphagnum) és egyéb mohafajok uralkodnak. Gyakran fák is megtelepszenek a területen (éger, fűz, nyír, erdei fenyő).

A dagadólápok ezen a földrajzi szélességen nagy ritkaságnak számítanak. Csupán három helyről ismeretesek (Kelemér, beregi lápok, Csaroda melletti lápok). A keleméri lápok puszta jelenléte is unikumnak számít tehát, nem beszélve azokról az itt élő növényekről, melyek reliktum jellegűek, jégkorszaki maradványok. Ilyen a hüvelyes gyapjúsás, mely egyedül itt virít az országban, vagy a kereklevelű harmatfű, a tarajos pajzsika, a molyhos nyír, a gyapjasmagvú sás és a vidrafű.

A lápok élővilága 1984-ig szinte teljesen feltáratlan volt. Jellegzetes állatai alkalomszerűen keresik fel. Biztosan a területhez kötődik az elevenszülő gyík, a táplálékszerzés miatt a kígyászölyv, élőhelyi okokból pedig a pézsmapocok.

A keleméri Mohosok egykoron úszólápok voltak, az 1922-es lecsapolási kísérlet elősegítette a feltöltődési folyamatok felgyorsulását. Az idősebb Nagy-Mohost medencéjének teljes kiszáradása és a nád térfoglalása, a Kis-Mohost a beerdősülés és látogatók taposása veszélyezteti. A láp eredeti jellegét veszélyeztető folyamatok ellensúlyozására természetvédő táborok szerveződtek, és elkészült a rekonstrukciós terv is.

Szabadon látogatható!