Ez Közép-Európa talán legépebben fennmaradt újkori katonai építménye. Építészeti és katonai szempontból is remekmű - a komáromi erődrendszer legnagyobb létesítményeként a ″Duna Gibraltárjának″ is nevezték.
Az erőd 1850-1871 közötti épült, egyetlen összefüggő épületegyüttes, melyben 14 épületrész különíthető el kb. 640 helyiséggel. Osztrák hadmérnökök tervezték a kor legmodernebb építészeti és hadászati elvei alapján.
Leghatalmasabb épülete a Parancsnoki torony, ez a Duna felől látható, s egyben döbbenetes hatást kelt három szinten sorakozó, fenyegetően és üresen tátongó 78 ágyúlőrésével.
A Komárom katonaéletét bemutató, Várak, erődök, katonák című kiállítás az erőd egyik fő attrakciója - a számos program mellett. Vezetést márc. 15. és nov. 15. között hétfőnként, illetve a nov. 16. és márc. 14. közötti időszakban csak bejelentkezés alapján tudnak biztosítani.
A komáromi erődrendszer történetét, végleges kialakítását a török, majd a napóleoni háborúk határozták meg. Mai formáját I. Ferenc osztrák császár és magyar királynak köszönheti, aki 1809-ben elrendelte, hogy a birodalom legnagyobb erődjévé építsék ki Komáromot, mely szükség esetén 200 ezer fős hadsereg befogadására képes. Az építkezések azonnal megkezdődtek, és 1877-ig tartottak.
A Duna két partján összefüggő rendszert alkotó komáromi erődrendszer észak-komáromi (ma Szlovákia) tagjai az Öreg- és az Újvár, a vág-dunai hídfő, a Nádor- és Vágvonal; dél-komáromi tagjai a dunai hídfő (a Csillagerőd), az Igmándi és a Monostori erőd.
A védműgyűrű legkorszerűbb tagjai ma is Magyarországon állnak.
Az 1848-49-es szabadságharc után közvetlenül, 1850-ben kezdődött az egész rendszer legnagyobb létesítményének, a várost nyugat felől védő Monostori erődnek a kiépítése, s 1871-ig tartott. Az építmény a Duna déli partján, mintegy a Nádor-vonal meghosszabbításában helyezkedik el. Méretei megközelítik az Öreg- és Újvár együttes nagyságát. Területe 58 hektár, a hozzá tartozó úgynevezett Árkász-táborral együtt pedig több mint 67 hektár.
Hasznos alapterülete több mint 34 ezer m², az épületek által lefedett terület pedig 39 ezer m². Az összes beépített térfogat 270 ezer m³. Az adatok szerint 2000 kőműves és 10 ezer segédmunkás dolgozott itt. Az építéshez szükséges kőanyagot a néhány kilométerre fekvő süttői, tardosi és dunaalmási bányákból szállították a "császári és királyi lóvasúton".
Az erőd belsejébe érve, jobb kéz felől, a keleti szárnyon az istállókat, északi részén a földszinti legénységi épületet (ezt úgy építették, hogy szükség esetén 300 ágyas kórházzá lehessen átalakítani), az udvarba benyúlva az emeletes, alápincézett tiszti épületet pillanthatjuk meg; bal kéz felől pedig az egykori kantin, s a pékség helyezkedik el.
A tiszti épület kivételével a helyiségek külső oldalai védőfolyosókhoz csatlakoznak, melyek vonalát, a sáncárokba beékelődve, nyugatról és délről egy-egy emeletes, azonos elrendezésű bástya (caponniere) töri meg. A külső kaputól a főbejáratig vezető utat oldalazó tűzzel az ún. Flankierungsthurm fedezi. Ebben található az erőd legszebb helyisége, a boltíves pillérekkel tagolt levente oktatóterem.
A védelem fő ereje a sáncokon és az épületek tetején elhelyezkedő tüzérség volt. Az erőd közvetlen ostromának megakadályozását és a tüzérség védelmét szolgálta az erődöt csaknem teljesen körülvevő, 9 méter mély, 9,5 m (5 öl) széles és kb. 1800 m hosszú sáncárok. Ennek külső- és belső oldalában 1,9 m (1 öl) széles falazott, lőréses folyosók futnak. A külső kazamatákból járatkezdemények biztosították az aknák fúrását a vár előterébe. Az árok vonalvezetését oldalazó művek szakítják meg, melyek az árok hosszanti pásztázását, s a kereszttűz lövését is lehetővé tették.
Beléphet facebook név/jelszó párosával is, ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.
Bejelentkezeka felhasználónevemmel Bejelentkezek
facebookon keresztül