Művésztelep, Gödöllő

Gödöllőn működött 1901-től 1920-ig a a hazai szecesszió egyetlen szervezett művésztelepe.

Az egykori művésztelep akkor Erdő utcai (ma Körösfői utca) házai közül négy maradt fenn: a szövőműhely (Körösfői u. 47.) Körösfői Kriesch Aladár háza (Körösfői u. 28.) az erősen átalakított Belmonte-ház (Körösfői u. 34.) és a Nagy Sándor-ház. Remsey Jenő 1929-ben épített házát (Körösfői u. 9.) emléktábla jelöli. (A házak csak kívülről tekinthetők meg.) Az utcát a művésztelep alapítójáról, Körösfői Kriesch Aladárról nevezték el.

A gödöllői művésztelep magját jelentő szövőiskola és műhely 1904-ben kezdte meg működését. A németeleméri szövőgyárból átvett szövőszékeken sajátíthatták el a helybeli lányok az egyszerűbb szövési technikákat, valamint a fonalfestést, növényi eredetű festékekkel. 1905-ben költözött ide párizsi tanulmányai után a svéd származású Leo Belmonte, aki gobelinszövésre tanította a gödöllőieket. A szövőiskola 1907-ben az Iparművészeti Iskola tanműhelye lett. Ekkor már itt dolgozott a diódi Boér Lenke, valamint Frey Rózsa és Frey Vilma is. Időközben a Körösfői személye körül szerveződő művészcsoport tagjai sorra házat vásároltak vagy béreltek az Erdő utca környékén.