Nagycenk

A legnagyobb magyarként tisztelt Széchenyi István (1791-1860), a budapesti Magyar Tudományos Akadémia alapítójának, a Lánchíd építőjének egykori lakhelye és emlékmúzeuma miatt érkezik a legtöbb turista Nagycenkre.

A település már 1281 óta szerepel az oklevelekben, Tótcenk (Tothchynk), Dánielcenke, Vámoscenk néven. Középkori birtokosai közül ki kell emelni a Kanizsaiakat, Cenkieket és Nickyeket. Széchényi György érsek 1677-ben szerezte meg a két Cenket. Ettől az időponttól kezdődik a falu és a Széchenyi család közös története. Széchenyi Antal generális 1750 körül költözött Kiscenkre, és kezdte meg a kastély építését. Később a felvilágosult gondolkodású, a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc jelentősen átépíttette, birtokainak központjává tette. A birtokos mellett a jakobinus Hajnóczy József, az orvos Kiss József, a nyelvész és felvilágosult tanár, Révai Miklós neve jelzi szellemi kisugárzó erejét. Ezt a birtokrészt a kastéllyal együtt gróf Széchenyi István örökölte, az ő birtokossága alatt élte virágkorát, és nyerte el jelenlegi formáját. A település méltón ápolja a Széchenyiek emlékét.

Nagycenk és Kiscenk sokáig két önálló falu volt. 1892-ben egyesítették Nagycenk néven, de máig sem épültek össze.

A település megközelíthető közúton: 84-es számú főúton, vasúton a Sopron-Szombathely vonalon.

Autós túraötlet a környéken (PDF-file)