Nagykálló

A város nemzetközi hírnevét Kodály Zoltán Kállai kettős című kórusműve alapozta meg.

De az innen indult, itt élt személyiségek is sokat tettek a város nevének ismertségéért.

Itt működött és itt is van eltemetve Taub Izsák Ezekiel (1751-1821), a híres haszid csodarabbi, akit már életében legendák öveztek, Simonyi József, azaz Simonyi óbester (1771-1832), Korányi Frigyes, a gümőkór (tbc) elleni küzdelemben kitűnt orvos (1828-1913), Görömbei Péter (1879-1940) lelkészesperes, történész és hitszónok. 1964-től - mint a Járási Könyvtár munkatársa, majd igazgatója - Nagykállóban élt Ratkó József (1936-1989) költő, több irodalmi díj birtokosa. Első könyve kivételével itt születtek verseskötetei, s nagy sikerű - Segítsd a királyt! című, István királyról szóló - drámája. 

Az egykori megyeháza copfstílusú épületét pszichiátriai szakkórházként hasznosították. 

Településtörténet

A XIII. század közepe után említett falu már az Árpád-korban lakott hely volt, de jelentősége az Anjouk korában nőtt meg; 1325-ben heti, majd országos vásártartáshoz való jogot kapott. Kereskedelmi központtá válását földrajzi helyzetének köszönhette, hiszen a történelmi Szabolcs megye közepén, a Ny-K irányú Debrecen-Munkács útvonal mentén települt. E tény segítette a helyi kézműipar fellendülését. A helység politikai jelentőségét mutatja, hogy1319-től megyegyűléseket tartottak itt, és a XIV. században mezővárosi rangra is emelkedett.

A Balogh-Semjén nemzetség birtokközpontjává vált (a Kállayak e nemzetségből származnak), Károly Róbert idején főispáni székhely lett. A XV. század első harmadában Brankovics György szerbdespota birtokolta, ekkor telepedett itt le kisebb létszámú szerb lakossága. (Emléküket sokáig őrizte a Kis- és Nagyrác utca.) Az 1444-esvárnai csatában elesett Báthory István lányörököse, Kállay Jenőné révén került vissza a Kállay család kezébe, és V. László engedélyével1457-ben várkastélyt, 1570-75 között a törökök elleni védelmül várat építettek, melyet 1574-ben végvárrá nyilvánítottak. A Bocskai-félefelkelés után, 1605-ben Bocskai István a várost szolgálataiért a hajdúvárosok sorába emelte. Ez a jogállás kedvezett a lakosságszám növekedésének, az iparosodásnak és a vagyonosodásnak. Lakóinak katonáskodása fejében a város mentességet kapott az állami és földesúri terhek fizetése alól.

A Rákóczi-szabadságharc leverése után ismét magánföldesúri tulajdonba került, ezután megtorpant fejlődése; ennek ellenére 1747-től 1876-igismét Szabolcs vármegye székhelye volt. Az 1848-49-es szabadság harc utáni megtorlás (a település tevékenyen részt vett a szabadságharcban), az 1863-as tűzvész, a szerencsétlen vasútépítési döntés (a kállóiak nem engedték át területükön a vasutat), s az 1876-os közigazgatási átszervezés (Nyíregyháza lett az új megyeszékhely), mind hozzájárultak ahhoz, hogy Nagykálló fejlődésében visszaesett, nagyközséggé fokozódott le. Központ szerepét azonban még így sem veszítette el, hiszen 1876-tól1979-ig járási székhely volt, s 1950-ben hozzá csatolták Kiskállót, az alig pár száz méterre lévő, mára vele teljesen összeépült falut is.1987-ben visszakapta városi rangját.