Nagykönyvtár, Sárospatak

A könyvtár a kollégium alapításával egy időben, 1531-ben kezdte meg működését. A magyar nemzeti kultúra értékeinek gyűjtésére azóta törekvő intézmény régikönyv-gyűjteménye számos kuriózumot is tartalmaz.

A magyar történelem jeles személyiségeinek adományait, értékes kiadványokat is tartalmazó gyűjtemény jelenleg több mint 440 ezer darab könyvből, kéziratből áll. Különösen értékes teológiai, filozófiai, irodalmi, nyelvészeti, társadalomtudományi és történelemi témájú könyvek találhatók itt.
A könyvtár - az iskola oktató és nevelő tevékenységének segítése mellett - két évszázada tudatosan törekszik a magyar nemzeti kultúra értékeinek gyűjtésére és őrzésére, különös tekintettel a felső-magyarországi szellemi értékekre. Bár profilja erősen humán jellegű, gyűjti a régi és új természettudományi szakirodalmat is.
A Nagykönyvtár a téli dőszakban is látogatható a hétvégeken is, de csak bejelentkezéssel.

Könyvtártörténet

Kezdetben - a Kollégiumhoz hasonlóan - a magyar történelemben és művelődéstörténetben nagy szerepet vállaló protestáns főnemesi családok (Perényiek, Dobók, Lorántffyak, Rákócziak) támogatását élvezte, majd a külföldet járt tanárok, diákok könyvadományai, a pataki szellemiséget képviselők hagyatékai gazdagították állományát. Jelentősen növekedett a gyűjtemény Bethlen Gábor és a két Rákóczi György fejedelemsége idején, akik politikai és művelődési elképzeléseikben fontos szerepet szántak a református oktatásnak. Az 1623-as (legrégebbről fennmaradt) leltárkatalógus 296, az 1635-ös felmérés már 631 művet jegyzett. A Rákóczi-család pataki várában lévő könyvtárat örököse - I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna kisebbik fia -, a fiatalon meghalt III. Zsigmond végrendeletében az iskolára hagyta. Az értékes várbeli anyag megközelítőleg 4 ezerre emelte a könyvek számát.

A II. Rákóczi György özvegye és fia, I. Rákóczi Ferenc katolizálását követő évtizedben a könyvtár is érezte az elmaradt támogatás hiányát. A Wesselényi összeesküvés leleplezése után az erősödő ellenreformáció az iskola tanárait és diákjait menekülésre kényszerítette. A bujdosóknak Apafi Mihály erdélyi fejedelem adott menedéket. Az iskola elűzetésekor elkezdődött az állomány szétbomlása. Az 1671-1711 közötti időszakban a diákok hányatott élete tovább fokozta a pusztulást, ezért az 1726-os leltárkatalógus már csak 1314 könyvről tett említést.

A nyugodt fejlődés időszaka a XVIII. század végétől következett, amikor az iskola vezetősége Szombathi János tanárt bízta meg a főkönyvtárosi teendő ellátásával. Négy évtizedes munkássága döntő módon meghatározta a könyvtár életét. Halálakor, 1823-ban az állomány meghaladta a 15 000 darabot.

A XIX. század első felében - az iskola anyagi erejét lekötő építkezések miatt - a könyvtár gyarapodása lelassult, a század második felében viszont vásárlások és adományok révén újra növelni tudta köteteinek számát. Erdélyi János főkönyvtárossága idején indult meg a hazai és külföldi tudományos könyvek és folyóiratok nagyobb méretű beszerzése. 1920-ban közel 61 000 kötetről és 2000 kézirattári egységről adott számot a nyilvántartás. 

A II. világháború idején a könyvállomány nem szenvedett háborús kárt: megközelítőleg 80 000 könyv érte meg a világégés végét. 1945 után a gyarapodás üteme felgyorsult. Az 1980-as években 300 ezer, jelenleg 440 ezer könyv áll az érdeklődők rendelkezésére, elsősorban a teológia, a filozófia, az irodalom, a nyelvészet, a társadalomtudományok és a történelem tárgyköréből.