Nagykovácsi

A Budapest közeli kirándulóhely változatos természeti szépségeket kínál: Remete-hegy, a Remete-szurdok, a Zsíros-hegy, a Nagy-Szénás, a Kutya-hegy a Nagy-Kopasz-hegy és nyúlványai ölelik körbe a települést.

A település évezredes történetének emlékeiből úgyszólván semmi sem maradt meg, azonban az egykor német nyelvű falu XVIII. századi, valamint az ezt követő korok emlékei többnyire ma is láthatók.

A magyar település a XI-XII. században keletkezhetett, első okleveles említése 1254-ből való. A középkori iratokban a falu neve Koachi és Kowachy alakban szerepel. Az elnevezés arra utal, hogy itt királyi kovácsok, vasművesek éltek. A XIII. században egyházi birtokká vált falu a török uralom alatt elpusztult.

A település a XVII. században harmadszor is életre kelt; a hagyomány szerint a Schwarzwald (Fekete-erdő) környékéről - a Duna forrásvidékéről - érkezett német telepesekkel. A német nyelvű lakosságot a II. világháború után kitelepítették, helyükre az Alföldről, a Felvidékről és Budapestről érkeztek új lakosok. A település német neve, Kowatsch, azonban ma is él.

A nagykovácsi melletti völgyben találkoznak a Budai Tájvédelmi Körzet jelzett turistaútvonalai.

A 342 m magasan fekvő település és kirándulóhely gépkocsival egyedül a budapesti Hűvösvölgy felől érhető el, vagy a 63-as budapesti autóbusszal.