Ófalu, Hollókő, Hollókő

Mai arculatát egy 1909-es tűzvész utáni újjáépítésekor kapta, de az ófalu megtartotta eredeti településszerkezetét, a sok ősi elemet megőrző házakat. 1987 óta szerepel az UNESCO Világörökség-listáján.

A Kossuth és Petőfi utca lakóépületei fésűs beépítésben állnak, ez adja a falukép egyik sajátosságát. A sok ősi elemet megőrző mai házformára jellemző a kőlábazat, a két oldalon előreugró tető, melyet később már oszlopos, mellvédes tornáccal láttak el, a csonkakontyos, vízvezetős, díszített oromfalas nyeregtető és a leggyakoribb szoba - konyha - kamra - istálló alaprajzi elrendezés. Az ófalu egyik jellegzetes épülete XIX. század végén épült fatornyos katolikus templom is.
Az ófalunak azonban nemcsak a látványa érdekes. Működik itt Szövőház, Falumúzeum, Postamúzeum, Babamúzeum, Mívesház, számos népi kismesterségnek van itt képviselője, aki lehetővé teszi műhelye látogatását.

Házról házra

A fésűs beépítés mellett a mai településszerkezet másik sajátosságát a rokon családok egy telken történő építkezései, az úgynevezett csoportos telkek jelentik. A község kialakulásakor a lakóházak boronafallal, zsúp- vagy zsindelyfedéssel készültek. A fa építőanyagot az 1783-as tiltó rendelkezés ellenére a lakosság még valószínűleg sokáig alkalmazta.

A műemléki jelentőségű területet kelet-nyugati irányban a Kossuth út 62-108-as számú házak közötti falurész, észak felé a patakig terjedő telkek, dél illetve nyugat felé a vár és az alatta körben elhelyezkedő fás, legelős hegyoldal határolja.

A területen egyedileg is védett épület a Kossuth út 62., 64-65., 67-76., 78-79., 81-90., 92-96., 98-101., 108. és a Petőfi út 1-2., 7-8., 10-12., 20., 22., 26., 28., 30., 32. számú épületek. A terület jelenlegi határán kívül védett még a Kossuth út 112-es és 114-es számú ház.