Ókeresztény sírkamrák - Cella Septichora Látogatóközpont, Pécs

A Szent István tér alatt IV-VI. századi ókeresztény temető húzódik. A Világörökségek listájára felvett műemlékegyüttes több részlete már látogatható.

Az eddigi kutatások és ásatások különböző sírépítményeket, és több mint száz sírt tártak fel itt, egy háromkarélyos sírkápolna (Cella Trichora), egy hétkarélyos temetői épület (Cella Septichora) és egy mauzóleum köré csoportosulva.

Az ország legnagyobb és legjelentősebb ókori temetői épülete az Ókeresztény Mauzóleum. A sírkamra festményei az ókeresztény vallás jelképeinek gyűjteményei, s korabeli itáliai vándorfestők alkotásai.

A feltárt, és már látogatható sírkamrák közül a legismertebb a Péter-Pál sírkamra, amit bibliai jelenetek, Péter és Pál apostolok képei, állati és növényi motívumok díszítenek; és a Korsós sírkamra, ami az északi fal fülkéjébe festett korsóról kapta a nevét.

A háromkaréjos kápolna 1922-ben került elő a püspöki palota északkeleti sarkánál. Festett falai 1,30 m magasságig állnak. A hétkaréjos temetői épület egy része a plébánia épülete alatt, más része a Káptalan utca alatt fekszik. Ezeket 1938-ban feltárták, majd visszatemették. Fetter Antal pécsi helytörténész az 1960-as években agyagból kézzel kis téglákat, és cserepeket formázott, majd felépítette belőlük a három- és hétkaréjos temetőkápolnák modelljeit. Ezek láthatók a Régészeti Múzeum kiállításán.

Ókeresztény Mauzóleum

A sírkamra fölött hajdan magas, keskeny kápolna emelkedhetett, melynek maradványait a látogató most a felszínen tekintheti meg. A kápolna alatt a sírkamra helyezkedik el, ahol a három talapzat egyikén a megmaradt fehér márványszarkofág ma is az eredeti helyén látható
A sírkamra festményei az ókeresztény vallás jelképeinek gyűjteményei, s korabeli itáliai vándorfestők alkotásai. A sírkamra északi falán Ádám és Éva bibliai jelenetét és az oroszlánok barlangjába vetett Dániel prófétát ábrázolta a festő.

A Krisztus-monogram ábrázolása Kr. u. 313-ig nyúlik vissza. Akkor Constantinus császár az álmában látott monogramot ráverette hadijelvényére és katonáinak pajzsára, mert hite szerint megvédte és sikerre vitte őt a döntő csatában. Azóta ábrázolják a monogramot templomokban és keresztény műtárgyakon mint védő és gyógyító erejű jelet. A sírkamra a holtaknak nyughelyül, a későbbi korok hun, germán, avar lakosságának menedékéül szolgált a provincia római feladása utáni időkben.

Korsós és Péter-Pál sírkamra

A Korsós sírkamra a fülkébe festett kancsóról és pohárról kapta a nevét, amely a fölötte lévő szőlőfürtökkel, indákkal együtt mint jelkép díszítette a temetkezési hely falát. A leveles indákkal díszített korsó ábrázolása az ókeresztény hitvilágban az oltári szentséget vagy a felfrissülést - latin szóval refrigeriumot - szimbolizálta. Belsejét színes festmények borítják, s noha a boltozat beomlott, a sarkok mintázataiból kivehető, hogy a mennyezeten geometrikus minták voltak.

A közönség számára 1989 óta tekinthető meg ez a sírkamra, amit részlegesen 1939-ben, majd 1964-ben egészében feltártak.

1782-ben fedezték fel a sírkamrát, melynek falán Péter és Pál apostolok képe látható. Péter, Krisztus első apostola, az ősegyház feje, Róma első püspöke, akit a kulcsok birtoklása tett a mennyek kapuőrévé, hogy az üdvözülteket bebocsássa a mennyei paradicsomba. A könyvvel és karddal ábrázolt Pál apostol nem tartozott a Jézus által kiválasztott tizenkettő közé, ő Krisztus mennybemenetele után lett kereszténnyé.

III. számú sírkamra:
1913-ban került elő, a Péter Pál sírkamra műemlékvédelmi munkálatainál. A boltozata elpusztult, csak egy üres szarkofág töredékei voltak benne.

IV. számú sírkamra:
A III. számú sírkamrával egy időben találták meg. A Péter Pál sírkamra mellett közvetlenül, nyugatra építették. Boltozata ép, belsejében kelet-nyugati irányú épített szarkofág látható. Vakolt boltozata díszítetlen.

Pannónia emléke

Már hatezer éve lakja ember a vidéket, de házakat először a rómaiak emeltek. Sopianae közigazgatási székhelye volt Valéria provinciának Pannónia területén.

A tartomány feje a gazdagon termő vidéken, szép környezetben rendezte be életét a gyorsan fejlődő római város szívében. A helyi lakosság a keleti tartományokkal folytatott háborúk, viszályok és a kereskedelem során új hit tanaival is gazdagodott. A római istenek tiszteletének elvesztése lassan az egész birodalom hatalmát gyengítette. A kereszténységet sokáig üldözték a rómaiak, és aki az egy istent hitte, a birodalomnak lett az ellensége. A változást i. sz. 313-ban Nagy Constantinus császár milánói edictuma hozta.

A császár maga is az új hitre tért, és írásban rendelte el, hogy a keresztény hitű is szabadon gyakorolhassa vallását. Ennek a kornak az épített emlékei a Világörökség részévé váltak.

A történelem úgy alakította, hogy a püspöki palota és a bazilika a kétezer éves emlékek fölött épülhetett meg. Immáron kétszáz éve tudható, hogy a föld, amelyre építettek, az a IV. és a VI. század kultúrájának épített történelmét fedi be. A föld alatt nyugvó építményeket feltárásukig a természet óvja, de mihelyt a felszínre kerülnek, az embernek kell gondoskodnia róluk. A feltárt épületek között voltak díszesebbek, melyeket a kutatók szerint a hit mártírjainak emeltek, és akadtak közöttük egyszerűbben kimunkáltak is. A sírkamrák fölött több helyen találtak olyan épületet, melyben vallási szertartás kaphatott helyet.