Ózd

A határközeli városban találkozik a 25-ös és a 26-os út. Vasúton a Miskolc - Bánréve - Ózd vonal vonataival juthatunk el ide. A régészeti leletek szerint a mai Ózd környékén az őskor második felében is éltek már emberek. A város nevét tartalmazó első hiteles írásos...

A határközeli városban találkozik a 25-ös és a 26-os út. Vasúton a Miskolc - Bánréve - Ózd vonal vonataival juthatunk el ide.

A régészeti leletek szerint a mai Ózd környékén az őskor második felében is éltek már emberek. A város nevét tartalmazó első hiteles írásos emlék 1272-ből való. Az oklevél szerint Ózd (Ouzd) Detrícius ispán fiának, Miklósnak a birtoka volt. Az elnevezés népnévből ered. A XI. század második felében az Al-Duna tájékán és az orosz sztyeppéken élt a hunokkal rokon nép, akiket uzoknak neveztek. Szétszóródtak, egy részük hazánknak ebbe a völgyébe került, s ebből a névből alakult ki - kicsinyítő képző hozzáadásával - az Ózd név.

A település a XII. század végétől lassú növekedésnek indult, de még sokáig kis községe volt Borsod és Gömör vármegyének. Az Ózdi Vasgyár létrejötte a reformkorszak harcaihoz kapcsolódott. A fejlődés Sturman András földbirtokos idejében kezdődött a vasgyártás megindításával. A gyárat 1846-ban kezdték építeni Rumbauer Tivadar tervei alapján. A környéken szinte minden völgyben szenet bányásztak.
Az 1940-ben Ózd, Bolyok és Sajóvárkony egyesítésével létrejött 25 ezer lelkes nagyközség 1949-ben nyerte el a városi rangot. A várossá nyilvánítás utáni grandiózus ipartelepítés fellendítette, és egyben időzített csapdába ejtette a 45 ezres lélekszámúra gyarapodott Ózdot.