Pannonhalmi Bencés Főapátság (Tours-i Szent Márton)

Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság 1996 óta a Világörökség része. Román, illetve gótikus eredetű maradványok felhasználásával épült fel a barokk épületegyüttes.

 Ma is áll a XIII. századi háromhajós, gótikus boltozattal fedett bazilika, alatta az apátság legrégibb részleteit őrzi a román stílusú altemplom. A monostor a barokk időket idézi. Ennek legértékesebb látogatható része a faoszlopos könyvtárcsarnok. Az épületegyüttest a magyar klasszicizmus egyik legismertebb alkotása, az 55 méter magas torony koronázza.
A főapátság működő monostor, ezért a műemléki részek közül csak a bazilika és az altemplom, a kerengő, a könyvtár tekinthető meg, csoportosan, idegenvezetéssel. Ugyancsak vezetéssel, külön belépővel ismerhető meg az apátsági pincészet. A főapátság környezete, így a Boldogasszony-kápolna, a Millenniumi emlékmű, az arborétum, a parkerdő és a kilátó szabadon nélkül látogatható.

Apátsági séta

Az apátságon belüli sétára a hatalmas és szép - 130 szimbólummal díszített - kovácsoltvas kapun jutunk be.

A gimnázium újkorban emelt tömbje és a barokk kolostor között haladunk tovább, korban is egyre "beljebb". Két emlékmű utal első királyunkra: Asztrik apát szobra (ő hozta a koronát) és egy kő dombormű. Továbbhaladva egyik oldalon a Győri-medence látványa fogad, a másikon a kolostor. Az 55 méter magas torony a magyar klasszicizmus egyik legismertebb alkotása. A figyelmet az 1909-ben elhelyezett mozaikkép köti le. Róth Miksa az apátság történetét meséli el. A felirat - PRAEDICATE = prédikáljatok!, illetve a DOCETE = tanítsatok! - a rend küldetését fogalmazza meg.

A torony 1996-ban elkészült bronzkapuján jutunk a templomba. A bazilika stílusú hosszhajót hatalmas gótikus boltozatot hordozó oszlopsorok tagolják. Egyedülálló érték a Szent Benedek-kápolna és a Szűz Mária-kápolna. A szentély csillag alakú, hálóboltozatos. A templom berendezési tárgyai a XIX. századból valók. A márvány főoltár és a szószék Storno Ferenc tervei szerint készült. A szentély alatt húzódó altemplom majdnem teljesen eredetiben maradt fenn a XIII. századból.

A templom déli mellékhajójából a "porta speciosa" szép, vörös márvány, késő román levélindás, öt-öt kettős oszlopú bélletes díszkapuján jutunk a kerengőbe, mely a késő gótika egyik szépsége.

A XV. századi kőbordák és faragványok alatt sétálva megérezzük a középkor hangulatát. A 25 gyámkő mindegyike mondott valamit a középkor emberének. Az ökörfej minden bizonnyal a türelmet, a két küzdő alak a lelkitusát fejezi ki. Nem nehéz felismerni, mi jelenti a falánkságot, mi a tunyaságot és mi az irigységet.

A kerengőből összekötő folyosó vezet az "újabb" monostorépületbe (1734-1832). A körbezárt udvarban a 11 m mély középkori ciszterna és a napóra érdemel figyelmet.

Az apátság évszázadokon át szellemi központ volt, hihetetlenül nagy, felhalmozott kulturális értékekkel. Ennek központja a XIX. században a toronnyal harmonizáló, klasszicista homlokzatú épületben helyet kapott levél-, könyv-, képtáregyüttes. A könyvtárépület földszintjén fotótörténeti kiállítás látható. 

Apátságtörténet

Az első bencés szerzetesek Géza fejedelem hívására 996-ban érkeztek magyar földre. Hamarosan lerakták alapjait kis missziós kápolnájuknak, miután megépítették földbe vájt, agyagba rakott vízmosta kövekből falazott, egyszerű szerzetesi celláikat. Az építkezés befejezését Géza már nem érte meg, a kis templomot István király idején, 1001-ben szentelték fel.

A kolostor a XII. század elején leégett, majd 1137-ben helyreállították, kibővítették. A központi udvar (kerengő) körül szerveződő, szabályos kolostorépület a XIII. század első évtizedeiben keletkezett. Kiépítettségére következtethetünk abból, hogy 1241-ben az országot letaroló tatár hordák megtorpantak a kolostor falai előtt. 1594-1606 között a végvárrá lett kolostor hol a magyarok, hol a törökök kezén volt. A török végleges kiűzése után megindulhatott a kolostor épületeinek rendbehozása.

Sajghó Benedek főapát 1722-1768 között a győri karmelita templom építőjével, Witwer Márton Atanáz karmelita testvérrel felépíttette a ma is fennálló barokk épületeket. II. József, a kalapos király rendelete 1786-ban a többi szerzetesrenddel együtt a pannonhalmi Szent Benedek rendet is eltörölte. 1802-ben aztán a szétszórt bencések újra elfoglalhatták elhagyott kolostorukat. Az 1823-ban kezdődő építkezésekkel a hatalmas könyvtárépületnek és a templom klasszicista tornyának megalkotásával kialakult a kolostor mai formája.