Pápa

Pápa a református vallás egyik dunántúli szellemi központja, erre hívja fel a figyelmet számos egyházi emlék és múzeum. A műemlékek sokaságának köszönhetően nyilvánították védetté a település belvárosát.

Az itteni látnivalók közül figyelmet érdemelnek a templomok, a műemlék lakóházak, valamint a késő barokk stílusú református öregtemplom, és a református ókollégium, ahol diákéveik során többek között a magyar irodalom olyan jeles személyiségei is tanultak, mint Petőfi Sándor, Jókai Mór, Eötvös Károly. Érdemes megnézni a református egyházművészeti gyűjteményt, az Esterházy-kastélyban lévő múzeum kiállításait, és a patikamúzeumot. De már az is kellemes élmény lehet, ha csak sétálgatunk a hangulatos belváros utcáin.

Településtörténet

A város területén a középkorban 11 falu volt, ezekből alakult ki a település, amely 1398-ban már civitas, 1401-től pedig oppidum. Pápa várossá válásában jelentős szerepet játszottak a szerzetesrendek (a ferencesek 1475-ben, a pálosok 1638-ban telepedtek le itt), illetve a nagybirtokos családok (Zápolya, Török, Esterházy).

A városban szinte a reformáció kezdetétől hódítottak a protestánsok tanai. Lelkész volt Pápán Sztárai Mihály, a neves író, Huszár Gál és Dávid, akik nyomdászok is voltak; Huszár Dávid 1577-ben itt nyomtatta ki a Heidelbergi Káté első magyar fordítását. Így Sopron és Sárvár után ez a város lett a protestantizmus harmadik legjelentősebb dunántúli szellemi központja. Már 1531-ben volt itt református iskola, mely később teológiával és jogakadémiával is bővült.

A pápai vár már a XV. században állt, majd a török korban a végvárrendszer egyik tagja lett, s birtokosai között volt a neves katona, Török Bálint is. 1704-ben az őrség Rákóczi mellé állt, 1707-ben pedig császári hadak szállták meg, később pusztulni kezdett, majd az 1740-es évektől kastéllyá alakították.

A Rákóczi-szabadságharc után, a XVIII. század végén kezdődött el a mai, műemléki védettséget élvező belváros kiépítése. A várat kastéllyá építették át, a várat keleti irányból védő tavat lecsapolták, a főtérre monumentális templomot emeltek.

1748-ban Esterházy Ferenc oltalomlevélben engedélyezte a zsidóság letelepedését, s ez segített abban, hogy Pápa regionális kereskedelmi központtá is váljék. A XIX. században az ország harmadik legjelentősebb izraelita közössége szerveződött itt, s hamarosan, 1846-ban a harmadik legnagyobb zsinagógát építették föl Magyarországon, s ezt az építkezést Esterházy Pál 100 ezer tégla ajándékozásával segítette. Pápa 1929 és 1945 között megyei város volt, 1945-től 1983-ig járási székhely.

A II. világháború mérhetetlen veszteségeket okozott: a várkastély, a zsinagóga súlyos károkat szenvedett, elpusztult a levéltár, a nagy lélekszámú zsidó közösségből nagyon kevesen maradtak életben. A városrekonstrukció eredményeképpen Pápa 1989-ben elnyerte a Hild János-emlékérmet. A rendszerváltozás után újraéledtek a református és iskolavárosi hagyományok; új gimnázium épült, és újraindult a református kollégium tevékenysége, s elindult a felsőoktatás újjászervezése is.