Pilisborosjenő

A Budapest közelében fekvő település legkönnyebben a 10. számú főúton érhető el.

A település első írott emlékei 1284-ből valók, Burusjenew névvel szerepel az oklevélben. A földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkozó lakossága a török hódoltság idején elmenekült, így elpusztult az épített környezet. 1692-től folyamatosan német nyelvterületekről, többek között a Duna eredetének vidékéről, németek települtek ide. A település Weindorf nevet kapta, a szőlőművelésre utalva. 1946-ban a német lakosság 90 százalékát kitelepítették. A megmaradtak a Felvidékről, Erdélyből elűzött magyar családokkal, valamint az ország más területeiről (pl. Mezőkövesd) idetelepített lakókkal alakították további életüket. A faluhoz tartozó külterületeken összefüggő nyaralótelepeket létesítettek.

Pilisborosjenő a Nagy-Kevély, a Kis-Kevély és az Ezüst-hegy lábánál, a Kövesbérccel határolt völgyben fekszik. A Kevélyek főleg fenyves, bükkös, helyenként kopár, sziklás tája, a környező gyönyörű természeti alakulatokkal megkapó látványt nyújt. A természetjárók elsősorban gyönyörű természeti környezete miatt ismerik.