Porcsalma

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan tovább a 471-esen Győrtelekig, innen délkeleti irányban a 49-es úton; vasúton: a Mátészalka-Csenger vonalon.

Tyukod határából 1389-ben egy részt kiszakított a Káta nemzetség, és azon a területen alapították meg Porcsalmát. Nevét egyesek a magyar Porcs (Bors) személynév és a halom főnévből, mások a település helyén a középkorban feltehetően nagy mennyiségben termő- és gyógynövényként is használt porczfűből eredeztetik. Nevét 1458-ban már Porchalmának írták. 1562-ben tűzvészpusztított a községben, és a korabeli feljegyzések szerint csak 11 és fél porta maradt épségben. 1570-ben a kincstárt, és Báthory Miklóst jegyezték főbirtokosként. A Báthoryak birtokait a XVII. században a Bethlenek, majd a Rákócziak örökölték. A szatmári béke után a gróf Károlyi család jutott a Rákócziak tulajdonához.

A XVIII. században oláhokat és oroszokat telepítettek a községbe. 1717-ben a tatárok támadásakor a falu egyik lakója, a katonaviselt Kovács György nagy tüzet rakatott, lármát csapott, és néhány lovassal körbe-körbe lovagolt. A tatárok azt hitték, hogy a községben nagyobb csapat állomásozik, és elvonultak. 

1843-tól itt volt lelkész Kiss Áron, a század végétől a tiszántúli egyházkerület püspöke. Itt született fia, ifj. Kiss Áron (1843-1908) a magyar nevelésügy nagy alakja, a Pedagógiai Társaság alapítója.