A magyar reformáció egyik szellemi központjának otthona a klasszicista építészet nagyszerű alkotása. A nagykönyvtárnak nemcsak könyvei, de művészi berendezése is értékes.
A mai kollégium 1804-1816-ban Péchy Mihály tervei szerint épült, az 1870-1874-ben készült udvari szárnyat Vasél Alajos tervezte.
A remekbeszabott klasszicista épületet a kiugró féloszlopok és a timpanonnal előreugró rizalit teszi még ünnepélyesebbé. A bejáratnál neves reformátorok és az iskolához kötődő hírességek domborművei fogadják a látogatót.
Az ősi kollégium épülete az 1802-es tűzvészkor elpusztult. Már korábban készültek tervek új kollégium építésére, s azt az új helyzetben Péchy Mihály az anyagi lehetőségekhez alakította. A pénzügyi fedezet előteremtésére országos adakozás indult, amiről a kollégium homlokzati felirata tudósítja az utókort: A helv. vallástételt tartó magyarországi ekklésiák és jóltévők adakozásából épült MDCCCIII-tól MDCCCXVI-ig.
A kereskedőváros iskolája a XVI. században már protestáns szellemű intézménynek számított, jelentőségét egyre növelve a XVIII. században "az ország iskolájaként" tartották számon. Felsorolni lehetetlen, hogy a nemzet hány nagyszerű személyisége indult a hírnév felé a kollégium falai közül, de talán ennél is nagyobb hatású volt a debreceni intézmény kisugárzása az egész magyar oktatásügyre. A történelmi Magyarország negyven megyéjéből érkeztek ide diákok, s ezekben a megyékben összesen 584 partikula, azaz fiókiskola működött.
Nagyon szép hely érdemes elmenni.