Református templom, Ócsa

A magyar késő román, valamint kora gótikus építészet egyik legfontosabb alkotása a XIII. század első felében épült templom.

A bazilikális elrendezésű háromhajós, keresztházas templom bejárat nélküli nyugati homlokzatán toronypár látható, melyet az 1920-as években magasítottak. A rusztikus kőburkolatú homlokzatok plasztikai díszítését a bejáratok faragványai, illetve a különböző párkányok ívsoros díszítése adja. A félköríves záródású, oszlopokkal gazdagított, lépcsőzetes déli kapu homlokfala, kiforduló oszlopfejezetei különösen figyelemreméltók.

A főszentélyben látható, XIII. század végén készült összefüggő falképegyüttest 1900-ban tárták fel.
Kerekes székkel az északi oldalon egy rámpa segítségével lehet bejutni. Református játszóudvar található a református templommal szemben, ami a templom nyitva tartása idején vehető igénybe.

Pillantás a részletekre

A templom főhajójához kelet felől a hajóval azonos magasságú keresztház, a szentélynégyezet tömbjéhez önálló főszentély és alacsonyabb mellékszentélyek csatlakoznak. A keresztházak oromfalas végfalát és a szentélynégyezetet többlépcsős támpillérek támasztják meg.

A keresztházhoz a hajó felőli oldalakon egy-egy sekrestye kapcsolódik. A hajó és a torony falait alacsonyabb támpillérek, a főhomlokzatot két későbbi ferde támpillér támasztja.

Az apszisok sarkait féloszlopok tagolják. A változatos díszítésű fejezetekről indulnak az ablakok körüli vakívek, illetve az ívsoros párkányt tartó sarokpillérek. Az oldalszentélyek ívsora a századfordulós kiegészítés eredménye.

A főhajó déli oldalán, illetve a kereszthajó északi szárnyán maradt meg az ívsoros párkány hosszabb része, ahol finoman faragott állat- és emberfejekben végződnek az ívek. A tornyoknál meglévő fűrészfogas minta alapján volt lehetőség a hajó középkori főpárkányának későbbi részleges bemutatására.

A belső - a korábbi járószint visszaállításával - visszanyerte eredeti térarányait, így a szintsüllyesztés nyomán az oszloplábazatok kiegészítése és bemutatása is lehetővé vált. A hajókat fa síkmennyezet fedi, melybe rejtett világítás került. A sekrestyék keresztboltozata román kori. A restaurálás nyomán vált újra élvezhetővé a négyzetes tér hevederein a kváderkövek színezése.

A szentély keleti falképén Mária megkoronázása látható, amelyet két oldalról a 12 apostol alakja vesz körbe. A szentélynégyezetét az apszistól elválasztó hevederíven Szent Miklós és Szent György alakja van. A szentélynégyezet északi falán a Szent László és Szent Margitlegenda töredékes alakjai, illetve a délin az Utolsó Ítélet részlete egészíti ki a falkép ciklust. A szentélyben látható gótikus szentségtartót csak a falképek sérülésének árán tudták elhelyezni a XV. században.

A török hódoltság idején a kolostorélet megszűnt, a templom jórészt fedetlenül volt. A boltozott tereket tudták csak használni a reformátusok. A katolikusok sikertelen visszavételi kísérletekor, 1774-ben kérték a templom kijavításához az engedélyt. Ekkor készült a barokk karzat és szószék is. A hajó tönkrementvakolatát megújították, és így a falképek elpusztultak. Az eredeti járószint feltöltése is ekkorra tehető.

A műemlék épületet 1777-ben javították, 1896-ban restaurálták, legutóbb a közelmúltban, 1986-95 között állították helyre.