Révfülöp

A település Balaton túlsó partjának viszonylagos közelsége miatt évszázadok óta átkelőhely. Látogatott fürdő- és nyaralóhellyé a XIX. század végétől vált. Településszerkezete máig megőrizte hegyközség jellegét.

Révfülöp múltja a római korig nyúlik vissza, erre bizonyság a fennmaradt fal- és edénymaradványok.

A XIV. században virágzó középkori települést a törökök 1548 körül elpusztították, s a falu ezt követően lakatlan terület, majd gyéren lakott puszta, Kővágóörs szőlőhegye lett.

A település eredeti központja a kikötő környéke volt.

A falu a XIX. században kelt újra életre. Fürdő- és nyaralóhellyé válását Czigány Károly (1832-1893) ügyvédnek és írónak köszönheti. A település szerkezete az 1960-as években történt újabb jelentős fejlesztések ellenére napjainkig nem változott lényegesen.

A kikötőtől keletre találjuk a hajdani Fülöp község XIII. századi, román stílusú templomának romjait. A templom hajójának falai a diadalívvel és az oromfallal együtt csaknem teljesen fennmaradtak. Egy másik templomrom az ecséri, amelynek közvetlen környezete védett terület: a gyep alatt vannak a hajdani falu házainak maradványai.

Révfülöpről több túraútvonal vezet a Káli-medencébe, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park féltve őrzött területe, sok ritka növénnyel, 15 orchideafajjal.

A település megközelíthető a Balaton északi partján haladó 71-es úton, vagy vasúton, a Székesfehérvár-Tapolca vonalon.