Sarlós Boldogasszony kegykápolna, Máriakálnok

A kicsi, de annál ismertebb kápolnát a Mária-kultusz emeltette, több csoda is fűződött a kápolnához. A középtornyos egyhajós épület 1874-ben készült kora középkori román építészet stílusjegyeinek felhasználásával.

Az egyik legenda szerint: 1529-ben a török elől visszavonuló keresztény seregek itt megpihentek, és a forrás csodatevő ereje folytán a katonák sebei behegedtek, a betegek meggyógyultak. Majd újabb csoda történt: egy kálnoki halász hársfából faragott Mária-szobrot talált a forrás vízében. A halász a forrást és a szobrot védendő kis építményt emelt. Ezt a fia kápolnává bővítette, mint remete lakott mellette. A kis kápolna helyére Viczay János, a falu földesura, 1643-ben hálából nagyobbat emeltetett. Történt ugyanis, hogy vadászat közben messze betévedt az ingoványba, és csodának köszönhetően menekült meg. Az ártérben fekvő kis építményt az áradás többször elöntötte, de mégsem a víz, hanem 1873-ban tűz pusztította el. A mennyezet leszakadt, az oltárkép elégett, de a Mária-szobor - újabb csodás elem - csak megpörkölődött. Közben a kis kápolna neves búcsújáróhellyé vált. Évente több tízezren zarándokoltak el gyógyulást keresve. Ezt tudva az már nem is csoda, hogy a következő évben új kápolna védte a tűztől megmenekült Mária-szobrot.

Jellegzetes román elem a bélletes kapu, amit pillérek tesznek hangsúlyossá. A pilléreken szobrok állnak, a kapu felett erkélyes lezárás. A homlokzaton jellegzetes neoromán vakolatdíszítés fut végig. Az egyszintes torony homlokzatát a romanikára jellemző íves ablakok törik át. A belső is a historizmust idézi. A szentély boltozatának kék egén csillagok ragyognak. Középen szép szabadon álló oltár látható.

A máriakálnoki templom szentélyének dísze a - hagyomány szerinti halász által talált - víztő-tűztő megmenekült Mária szobor. A szobrot a tűzvész után átfestették és a kisded koronát, Mária koronát, ezüst jogart és arannyal áttört brokátköpenyt kapott.