A ma is működő selyemgyár területén lévő értékes üzemi gyűjtemény ízelítőt nyújt a selyemgyártás történetéről.
Bezerédj Pál Tolna megyei földbirtokos, selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott kezdeményezésére és közreműködésével 1898-ban kezdték meg a Tolnai Selyemfonógyár építését a magyar állam tulajdonaként. Az üzemszerű termelés két évvel később indult meg, a selyemfonal gyártását 120 fonóegységgel kezdték, napi 50 kilogramm tiszta selyemfonalat állítottak elő. Az alapanyagot a magyar selyemgubó adta, hiszen a Bezerédj család a selyemhernyó-tenyésztés, gubótermelés központjává tette a megyét. A magyar állam 1918-ban bérbe adta a gyárat az akkor létrejött Magyar Királyi Selyemfonodák Haszonbérleti Részvénytársaságnak.
1940-ben hadiüzemmé nyilvánították, és elrendelték 31 ezer négyzetméter ejtőernyő selyméhez szükséges selyemcérna elkészítését. Ekkor növekedett 750 főre az alkalmazottak száma. Az 1945-öt követő időszakban az üzem előbb a Magyar Selyemipari Vállalat szervezetébe került, ezzel elveszítette önállóságát, majd később a selyemtermelés fokozatosan csökkent, 1970-re teljesen megszűnt. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan kialakult az üzem új, jelenlegi profilja: az úgynevezett terjedelmesített fonalak gyártása, festése, valamint műszaki szövetek előállítása.
A ma is működő, dinamikusan fejlődő cég területén találjuk az emlékszobát, amely helyet ad az értékes ipartörténeti emlékeket felvonultató gyűjteménynek.
Bejelentkezéssel látogatható.
Beléphet facebook név/jelszó párosával is, ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.
Bejelentkezeka felhasználónevemmel Bejelentkezek
facebookon keresztül