Soponya

A település megközelíthető közúton: Székesfehérvártól délre a 7-es úton Szabadbattyánig, onnan tovább délkeleti irányban 12 km.A területen bőségesen találtak leletanyagot a kő- és bronzkori ember jelenlétéről. A soponyai homokbányából előkerült római kori aranyakat a Nemzeti Múzeumban őrzik.

Ugyanitt germán, női ékszereket is találtak.

Soponya első írásos említése 1192-ből maradt fenn. A település volt királyi, királynéi és nemesi birtok is a középkorban, amikor itt két különálló község létezett, Soponya és Nagyláng. A török időkben a túlélést gyakran a Sárvíz mocsarai biztosították, ugyanis ide menekült a lakosság veszély idején. A törökök kivonulása után Nagyláng megmaradt lakói inkább a lótenyésztéséről híres Soponya területén építkeztek.
1650-ben Zichy István tulajdonába került a terület, központjában Nagyláng községgel. A mai Soponyát a valaha jelentősebb Nagylánggal 1936-ban egyesítették.
A község szülötte Pyrker János (1772-1847) egri érsek, az egri líceum alapítója, Szentirmay Elemér (1836-1908) zeneszerző, a XIX. század végén íródott divatos népszínművek megzenésítője, valamint gróf Zichy Aladár (1864-1937) és gróf Zichy János (1868-1944). Mindketten politikai pályán működtek és miniszterként, kormánytagok voltak. A család tagja és a hely szülötte volt gróf Zichy Gyula (1871-1942) kalocsai érsek, az MTA tagja is.

Soponya Fejér megye egyik legvonzóbb vadászterülete. A Sárvíz két oldalán elterülő, mintegy 15 000 hektárnyi erdős, ligetes, táj számtalan természetes tavacskát, mesterséges halastavat rejt. Ez az elbűvölő vidék amellett, hogy igazi horgászparadicsom, a vízimadarak számára valóságos eldorádót nyújt. Legnagyobb mennyiségben fácán, nyúl, vadkacsa és vadliba, a nagyvadak közül őz és vaddisznó vadászható itt. Vadászházak és horgászpihenő nyújt a vendégek számára minden igényt kielégítő ellátást.