Sóskút

A település a szőlő- és bortermelésről, valamint a kőbányászatáról híres. Ennek múltját számos ipartörténeti emlék és a falu pincesora őrzi. Sóskút környéke kedvelt kirándulóhely, természetvédelmi területein számos növény- és állatritkaság látható.

Sóskutat elsősorban a környékén bányászott mészkő tette híressé: ebből épült többek között a Budapesti Közgazdasági Tudományegyetem, a Vigadó, az Operaház, a Szent István-bazilika, az Országház, a Budavári palota, a Citadella, a Lánchíd és számos vidéki színház, egyéb középület, de főúri kastély is.

Sóskút építészeti hagyományaiban a helyben bányászott kőből épült házak a településnek sajátos arculatot adnak.

A sóskút kifejezés sós forrást (forrásokat) jelent. A település az őskortól lakott volt, de az újkőkor, a rézkor, a bronzkor is hagyott itt nyomokat. Kálváriadombján a bronzkorban földvár épült. A rómaiak villákat emeltek a régi kőbánya szomszédságában. A település első írásos említése 1231-ből való. Anonymus szerint a honfoglaló Árpád itt vert tábort.

A faluban a paraszti munka mellett a kőbánya volt a legfontosabb megélhetési forrás, ennek köszönhetően kőfaragó dinasztiák alakultak itt. A kőbánya bérlője a XIX. században az olasz Andreetti család volt. E család neves képviselője Andreetti Károly, a képzőművészeti főiskola tanára, később rektora volt. Sóskúti volt a századelő kiemelkedő politikusa: Dr. Griger Miklós
katolikus apátplébános, országgyűlési képviselő, Habsburg Ottó nevelője.

A II. világháború után szlovák családokat telepítettek ki innen is a Felvidékre, felvidéki magyarokat pedig Sóskútra. A faluban kiemelkedő ünnep ma is a bányásznap, amelyet szeptember első vasárnapján tartanak meg.

A 100-as és a 70-es út között fekvő települést erről a két útról érdemes megközelítni, de az M7-es autópálya tordasi kijáratától is vezet út Pusztazámoron át Sóskút felé.