Az alsóállású, vízszintes meghajtó kerekű, klasszicista stílusú szárazmalom 1836-ban épült, és egészen 1962-ig működött - legtovább az országban. Zsindellyel fedett épülete keringősátorból és malomházból áll.
A szarvasi szárazmalom ókori eredetű, Magyarországon a XIX. század közepéig legelterjedtebb malomtípus egyik utolsó képviselője. A XIX. század végéig kenyérgabonát őrlő lisztesmalom volt, majd a gőzmalmok elterjedése után köleshántoló- és darálómalommá alakították át. A XX. század elejéig gabonát, majd 1962-ig kását őröltek benne. 1973-ban felújították, és egysátras formáját rekonstruálták.
Magyarországon még két hasonló szerkezetű szárazmalom van: Tarpán (Szatmár m.) és a vámosoroszi (Szatmár m.), ami áttelepítve az országos Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, Szentendrén látható.
A mozgáskorlátozottak is tudják látogatni.
A középen lévő malomházhoz két óriási kerengősátor csatlakozott, amelyekben két-három ló vontatta körbe a nagy kerekeket. A XIX. században az egyik kerengősátrat lebontottá. A gúla alakú sátor alatt helyezkedik el a 13,3 m átmérőjű, két-három lóval húzatott járókerék - a keringő -, amelynek fafogai két orsót és ugyanennyi malomkövet forgattak. Húzatáskor a lovak körben és lépésben jártak. A nyeregtetős malomházban helyezkedik el a kőpad a kásakővel és a darálókővel. Az előbbin kölest hántoltak, az utóbbin kukoricát vagy árpát daráltak. A kásakövön háromszori felöntéssel óránként 50-60 kg köleskását őröltek meg, a darálókövön egyszeri felöntéssel óránként 150 kg darát.
Beléphet facebook név/jelszó párosával is, ez esetben az ott megadott adatai (név, fotó) jelenik meg.
Bejelentkezeka felhasználónevemmel Bejelentkezek
facebookon keresztül