Szent Anna

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem közölnek Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták.

A keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl az érdeklődés Jézus szülőföldje és rokonsága iránt. Szent Anna ünnepe a 13-14. században terjedt el Európában.

Az ünnep napja - július 26. - egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században a feltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, és ezt szentelték fel július 26-án.

A magyarországi Szent Anna-kultuszról Bálint Sándor néprajzkutató a következőket írta: ,,Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy élő tabernákulumként, Máriát a méhében hordozza. a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér). Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.

Ünnepnapja: július 16.