Szent Flórián

(? - Lorch, Ausztria, 304. május 4.) Magas rangú katonatiszti családból származott. Ő is, mint abban a korban sok más katona, keresztény volt. Viszonylag nyugalomban teltek a katonaévei. Miután letelt a szolgálat ideje,...

Magas rangú katonatiszti családból származott. Ő is, mint abban a korban sok más katona, keresztény volt. Viszonylag nyugalomban teltek a katonaévei. Miután letelt a szolgálat ideje, Noricum tartományban, Mantemban (Krems mellett) telepedett le.

Közben 303-ban, Diocletianus császár uralkodása idején ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, elindult, hogy segítségükre legyen, de mielőtt beért volna a városba, önként feltárta keresztény voltát. Azonnal elfogták, majd megbotozták és nyakában kővel a folyóba vetették. Holttestét egy özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, és itt alakult ki a híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent.

A templomokban, házakon, utak mentén található szobrokon, képeken katonaruhában, égő házzal ábrázolják, melyre dézsából vizet önt. Ezt az ábrázolásmódot két legenda is indokolja. Az egyik szerint Flórián még gyermek volt, amikor imádságára kialudtak egy égő ház lángjai. A másik magyarázat szerint egyszer egy szénégető boksája lángra kapott, és miután Szent Flóriánhoz fohászkodott, nagy víz öntötte el a területet, a tűz elaludt. Azt is feljegyezték a legendáriumok, hogy Flórán kivégzéséhez is csoda kapcsolódik. "Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.

Ünnepnapja: május 4.