Szigliget

A település a Balaton különlegesen szép területének számít, a magyar költők által leggyakrabban megénekelt helyek közé tartozik. Nevezetessége az irodalmárok alkotóházaként működő Esterházy-kastély, kúriák, templom- és várromok.

Szigliget évszázadokkal ezelőtt még sziget volt, minden oldalról víz vette körül. Tulajdonosa a tatárjárást követően a bencés szerzetesrend volt, 1521-ben a Tóti Lengyel családé lett, és leányági örökösei birtokolták egészen 1945-ig.

A középkori község az avasi templom ma is látható romjának környékén, a tópart közelében alakult ki. Később lakói a vár alá húzódtak, így jellegzetes településkép alakult ki: a Várhegy oldalában a házak egymás fölé épültek sorban.

A erődítményt a pannonhalmi apátság építtette 1262-ben. A falut ugyan elpusztította a török, de a várat nem tudta elfoglalni; viszont a császár 1702-ben elrendelte a felrobbantását. Kövei egy részéből emelték a vár alatti kúriákat és gazdasági épületeket.

Szigliget legmagasabb pontja 243 méter magas, a dombok, dombcsoportok érdekes nevet kaptak: Rókarántó, Királyné szoknyája, Soponya. Kisfaludy Sándor lelkendezve írta erről a tájról: "ily szépet nem terme még a magyar vad föld és ég".

A település megközelíthető a Balaton északi partján haladó 71-es úton, hajóval, vagy vonattal a Székesfehérvár-Tapolca vonalon.