Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet, Nagykáta

A Pest-megye keleti részén elhelyezkedő Tápió-vidék az Alföld egyik legváltozatosabb kistája, amely a természeti értékek valóságos kincsestárát őrzi.

Erre Boros Ádám, századunk egyik legkiválóbb botanikusa már 1927-ben felhívta a figyelmet: "ha sziki flórát akarnak látni (...) ilyen célra alkalmas Farmos vidéke (Nagykátán túl) (...) E formációk bemutatására, egyetemi és más tanulmányi kirándulások tételére, kezdők s külföldiek tájékoztatására Farmost melegen ajánlhatom". A nyolcvanas évektől kezdve a terület növény- és állatvilágának kutatása új lendületet vett. Ennek eredményeként, illetve egy magasabb szintű természet-megőrzési és tájgazdálkodási tevékenység indításaként jött létre 1998-ban a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet (TK).

Három nagyobb és hét kisebb részegysége Tápószecsőtől Újszászig, valamint Nagykátától Gombáig elszórtan helyezkedik el. Ez a nagyfokú mozaikosság az évszázadok óta tartó emberi behatásokra, valamint a sokszínű természetföldrajzi adottságokra egyaránt visszavezethető. Egyedülálló sajátossága, hogy három, egymástól lényegesen eltérő természet- és növényföldrajzi tájegység - Északi-Középhegység, Duna-Tisza-köze és Tiszántúl - találkozási sávjában helyezkedik el.

 1. Nyík-rét, I-II-es tározó, Öreg-Hajta-patak, Göbölyjárási-láprét,

Farmosi homokbucka (Nagykáta-Tápiószentmárton-Farmos). Háborítatlan nádasok, nagy kiterjedésű szikesek és mocsárrétek, láprétek, nyílt homoki gyepek, zavartalan löszgyepek találhatók itt, amelyek együttes előfordulása országos viszonylatban is kuriózumnak számit. Fokozottan védettek: Az Öreg-Hajta-patak bizonyos szakaszai

2. Felső-Tápió-völgye (Tápiószecső- Szentmártonkáta-Tápióság-Tápióbicske-Nagykáta-Tápiószentmárton). Itt együttesen jelentkeznek: a homoki legelők, keményfaligetek, égeres láperdők, bokorfüzesek, magassásosok, nedves és kiszáradó láprétek. Az itt található Tápiószecsői-halastó a TK egyik legnagyobb, nyílt vizekkel is rendelkező vizes élőhelye. Fokozottan védett: Felső-Fekete-erdei láprét, Gicei-hegy homokbuckái, Öregszőlő homokbuckása.

3. Patakvölgyek, Nagyrét (Tápióbicske-Tápióság-Gomba). A Gombai- és Úri-patakok völgytalpát mocsárrétek, nádas-füzes foltok kísérik, míg a völgylejtőkön löszgyepek, illetve az egykoron elterjedt tatárjuharos lösztölgyesek maradványai találhatók. A Nagy-rét tengelyében folyik az Alsó-Tápió-patak. Egy 5 ha-os mocsár, kékperjés láprétek, rekettyefüzesek, kőrisligetek, zárt homokpusztagyepek mozaikja a terület. 

4. Gyulai-erdő (Szentmártonkáta) 
5. Székesrekeszi-legelő (Szentmártonkáta) 
6. Nyík-réti-ág melletti legelő (Nagykáta) 
7. Egreskátai Sós-tavak (Nagykáta), fokozottan védett: a Sós-tó és a Rühes-tó. 
8. Rekettyés (Farmos) 
9. Nagymegyeri-legelő (Tápiógyörgye) 
10. Újszászi-legelő (Újszász)