Tapolca

Tapolca természeti értékekben gazdag. Különös nevezetessége a csónakkal bejárható tavas-barlang, valamint a Szent György-hegy bazaltoszlopai. A borkereskedelméről is nevezetes város a környék kulturális központja.

A település neve szláv eredetű, és meleg vizet jelent (toplica).

Tapolca városhoz 1977-ben csatlakozott a szomszédos Diszel község. A városrész érdekessége az itt létrehozott Első Magyar Látványtár, amely a kortárs művészetet bemutató kiállítóház.
A természeti látványosságok közül kiemelkedik a mintegy négy kilométer hosszú tavas-barlang. Szép látványt nyújtanak a 415 méter magas Szentgyörgy-hegy oldalán sorakozó bazaltoszlopok, amelyek az egykori vulkáni működés emlékei. A hegy oldalában régi présházak bújnak meg.

Múltidéző

A város területén egykor római hadiút vezetett át, amelynek maradványai a város különböző pontjain megfigyelhetők.
A XIV-XVI. században Tapolca a vidék központja: gyakorta tartották itt a nemesi vármegye közgyűlését, és esperességi székhelynek számított. A XV. századtól a karthausi szerzetesek voltak a város kegyurai. A Templomdombon lévő birtokközpontjukon várat építettek - ez azonban a török korban elpusztult.

A XVIII-XIX. században a város volt a Balaton környéki borkereskedelem egyik legnagyobb központja. 1966-ban lett újra város, és a vidék gazdasági-kulturális centruma. Tapolcán, illetve közvetlen környékén valamennyi művészeti ág mesterei, színvonalas művelői megtalálhatók.

Itt született és itt van eltemetve Batsányi János (1763-1845) költő, a magyarországi felvilágosodás egyik legnagyobb alakja.