Tata

Tata számos építészeti műemléket - várat, kastélyt, malomépületeket - őriz. Különlegességnek számít, hogy a városban szabadtéri geológiai múzeum működik, és figyelemre méltó a német nemzetiségi múzeum, amely országos gyűjtőkörű.

Az egykori Tóvárost és a régi Tatát, a két mezővárost 1938-ban egyesítették először Tatatóváros, majd Tata néven. Tatát 1954-ben nyilvánították várossá. 

A tatabányai bányászat hatására jórész elapadt források napjainkban élednek újjá. Több régi forrás indult meg ismét, és teszi Tatát szó szerint is a "vizek városává". (A vizekre települt malmok - igaz, új funkcióval, de - ma is hozzátartoznak a város hangulatához.)
Agostyán községet 1985-től csatolták a városhoz. Egykori lakói a XVIII. században érkezett német telepesek voltak, a községbeliek így ma is őrzik nemzetiségi kultúrájukat.

Településtörténet

A város melegvízű forrásai, a kedvező természeti körülmények évezredekre nyújtják vissza a település történetét. Az írott történelem kezdete: a római birodalom pannóniai terjeszkedése. Brigetio (Szőny, ma Komárom településrésze) lakói a tatai források vizét aquaducton keresztül vezették házaikhoz. Az 1093-tól ismert Szent Péter apátság alapítását is a források indokolták.

A tatai vár Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) és Hunyadi Mátyás (1458-1490) királyok idején élte fénykorát. Mátyás idején a reneszánsz palotát az ország legszebb épületei közé sorolták.

A pénzszűkével küzdő Habsburg-udvar előszeretettel egyenlítette ki tartozásait magyarországi birtokokkal. Így került Tata az udvari hadiszállító báró Krapff család kezére. Tőlük vásárolta meg a tatai uradalmat gróf Esterházy József országbíró 1727-ben. A horvátországi részektől Pozsony vármegyéig terjedő birtokegyüttese igazgatási központja Tatán épült ki. Az Esterházyak 1945-ig maradtak Tata birtokosai.

A XVIII. századi virágzó mezővárosban jött létre 1758-ban - az Osztrák-Magyar Birodalomban elsőként - az a fajanszmanufaktúra, amely a Holicsról jött első mesterek, és a későbbi történetében nagy szerepet játszó Farkasházy-Fischer család révén virágzott fel. Az 1800-as évek végén a cipő- és szőnyeggyártás, fafeldolgozás, valamint a Gőztéglagyár jelentette az ipari fejlődést. Komoly előrelépést jelentett az 1883-ban megindult vasúti forgalom.