Tótkomlós

Tótkomlós a Dél-Alföldön élő szlovák nemzetiség legtöbb hagyományát megőrző kisvárosa. Vonzereje emellett az elismerten gyógyhatású vízzel rendelkező Rózsa fürdő. A város neve a hajdan erre bőven előforduló vadkomlóból, valamint a szlovákok népies elnevezéséből, a tótból származhat. Tótkomlóst többen is nevezték már a szlovák néprajzi gyűjtemények...

Tótkomlós a Dél-Alföldön élő szlovák nemzetiség legtöbb hagyományát megőrző kisvárosa. Vonzereje emellett az elismerten gyógyhatású vízzel rendelkező Rózsa fürdő.

A város neve a hajdan erre bőven előforduló vadkomlóból, valamint a szlovákok népies elnevezéséből, a tótból származhat. Tótkomlóst többen is nevezték már a szlovák néprajzi gyűjtemények városának.
Az 1993 óta városi jogállású településnek nagy vonzereje a mintegy hatvan éve működő, igen népszerű Rózsa fürdő. Két kútból származó, 46 fokos vize elismerten gyógyhatású.

Múltidéző

A település középkori elődje Szent László koráig vezethető vissza. A XV. században Hunyadi János birtoka volt, majd Mohács előtt a Komlósiak birtokolták. A települést a török 1596-ban pusztította el.

A török világ utáni birtokosa, báró Rudnyánszky József 1746-ban népesítette be újra, aki a másik birtokán, Békésszentandráson már megtelepedett szlovák evangélikus lakosokat hívta át a komlósi pusztára. A jó mezőgazdasági adottságú Tótkomlós idővel mezővárosi szintre emelkedett, 1893-ban vasutat kapott. A kitelepülések, az evangélikus egyház, a középiskola, a nagy piacok, vásárok révén a vonzásához tartozó Békés és Csongrád megyei községek központja.

A lakosság szlovák nyelvhasználata a kétnyelvűség mellett a XX. század első felében általános maradt. A szlovákság igen jelentős része 1946 után áttelepült Szlovákiába, ezzel egyidejűleg a község a Szlovákiából elüldözött magyarok ezreit fogadta be. Ma a tősgyökeres idősebbek kétnyelvűek, de szlováknak vallják magukat. A fiatalabbak inkább csak magyarul beszélnek, de őrzik a szlovák származástudatot.

A XVIII. század végén Tótkomlóson szolgált a tudós pap, a latin nyelven írt korai magyar irodalomtörténeti összefoglalás szerzője, Wallaszky Pál (Pavel Valasky).
A legutóbbi időkben az itt játszódó, nagy sikerű Jadviga párnája című, Závada Pál regénye nyomán készült film hívta fel az ország figyelmét Tótkomlósra.