Tótszentmárton

A település megközelíthető közúton: Kaposvár felől a 61-esen, illetve Zalaegerszeg felől a 74-esen Nagykanizsáig, onnan tovább a 7-es úton, majd Becsehelynél letérve déli irányba még 3,1 km.

Neve az írásokban 1321-ben Sanctus Martinus, 1471-ben Zenthmarthon, 1697-ben pedig már Tótszentmárton alakban tűnt fel. Nevét templomának védőszentjéről kapta. A községbe a török hódoltság után horvát anyanyelvű lakosság települt be, ezért kapta az ekkor szlávot jelentő Tót- előtagot. A ma is többségében horvát anyanyelvű községben elevenen élnek a kulturális hagyományok, és ma is használják horvát nevét: Sumarton.

A török időkben sokat szenvedett a környék; lakói adóztak a töröknek, a földesuruknak, a végvári magyar katonáknak egyaránt. Ugyanakkor egy történet szerint 1653-ban Musztafa Ali bég robotoltatni akarta a jobbágyokat, de földesuruk, Batthyány Ádám elhárította ezt a veszélyt fejük fölül, megüzenvén a töröknek, hogy békében tilos hódoltatni.

1996-ban Nemzetközi Fafaragó Műhely Egyesületet hoztak létre, amelynek tagjai horvát, belga és magyar szobrászok, népi iparművészek. A nyári alkotótáborban készített szobrok köztereken felállítva a községben maradnak.