Üllő

A településen átvezet a 4. számú főközlekedési út, de vonattal is megközelíthető a Budapest-Cegléd-Szolnok vonalon.

Üllő területe régóta lakott: a rézkorból csőtalpas edény, a bronzkorból női sírleletek, gázlómadár csontjából készült furulya, a vaskorból kelta cserépanyag került elő az itt végzett ásatások során. Legjelentősebb régészeti lelete a 400 sírt magában foglaló két avar temető.

Ma már tényként kezelik, hogy a település neve Árpád fejedelem harmadik fiától származik: Jeleh - Hülek - Illew - Üllő a névváltozás fontosabb állomásai. Első okleveles említése 1252-ből való - ekkor elhagyott puszta volt. Egy 1289-es oklevél szerint már az üllői nemesek földje. Üllő fénykora Mátyás király uralkodásának idejére esett. 1489-től egészen a török időkig Pest megye alföldi részének volt törvénykezési helye. A Buda visszafoglalása körüli időkben elnéptelenedett, de 1693-tól ismét lakott. Lakosai közül sokan vettek részt a szabadságharcokban, háborúkban.

Petőfi Sándor 1847-ben járt itt, Jellasics 1849 januárjában szállt meg a településen. Egy időben Blaha Lujza is élt Üllőn. Karádi Katalin emigrálása előtt itt adta utolsó műsoros estjét.

Üllő nevezetessége az Állatorvos-tudományi Egyetem Kutató Telepe a Dóra-majorban. A kutató telepen magyar háziállatfajok és fajták génbankja, juhsajtfeldolgozó üzem, lovastelep működik.