Vál

A település megközelíthető közúton: a 7-es útról Baracskánál letérünk, majd tovább északnyugati irányban, vagy az 1-es útról Bicske után letérünk a 811-esre és Alcsútdoboztól délkeletre.

A Váli-víz völgyének névadó községe. Határában középső bronzkori földvárat - az ún. Pogányvárat - és kelta falut tártak fel. A homokbányából avar kori sírok kerültek elő. Első említése 1166-ból való. 1543-ban került a törökök kezére, akik középkori templomát erőddé építették át. 

Vál virágkorát az Ürményiek birtokossága alatt élte (1775-1875). Ez idő alatt mezővárosi rangot és vásárjogot kapott.
Vál szülötte a váli erdész fia, a költő Vajda János (1827-1897), akinek költészetét áthatja az erdő és a táj szépsége. E faluból származik a XX. század egyik jeles festőművésze, Kokas Ignác is.

Az egészséges klímának köszönhetően mezőgazdasága a gyógynövény- és bodzatermesztés irányában fejleszthető. Határában szőlőművelés folyik. A környék a jó minőségű, kellemes asztali borairól nevezetes neszmélyi borvidékhez tartozik. A XIX. század végétől Dreher Antal - a hazai sörgyártás megteremtője - tulajdonában voltak a legnagyobb szőlők. A XVIII. század közepétől lendült fel a tájon a szőlőtermelés, de már Evlya Cselebi török utazó is így írt Válról: "Szép kertjei és szőlői vannak..." Jellegzetes prések, boroskancsók maradtak fenn ebből az időből. A község mellett emelkedő dombvidéki terület a híres Váli-erdő.