Vármúzeum, Esztergom

Az egykori királyi majd érseki palota fennmaradt és rekonstruált részeiben, a középkori épületrészek és freskómaradványok között jól áttekinthető kiállításon tárja a régészeti leleteket a közönség elé.

Az alsó szint termeiben a népvándorlás korát megelőző időszak, továbbá a népvándorlás és a honfoglalás korának leleteit láthatjuk.
A Szent Adalbert-székesegyházat Szent István építtette, maradványai a feltárások során kerültek elő. A XII. századi palota épségben megmaradt része, a Szent István terem képet nyújt a középkori épület egykori megjelenéséről.
A felső szinten a város történetével ismerkedhetünk meg a XIII-XIV. századtól a XVII. század végéig, a töröktől való visszafoglalásáig. Itt látható a késő román, kora gótikus stílusban III. Béla és Imre királyok idejében épült királyi házikápolna XII. század végi és XIV. századi freskómaradványokkal.

Séta a Vármúzeumban

A látogató egy XV. századi nyitott előtéren át jut az első kiállítási terembe. Itt vannak a Várhegy előtörténetének tárgyi emlékei. A jobb oldalon láthatjuk az őskőkor pattintott kőpengéitől (18-20 ezer éves leletek) az újkőkor, rézkor, bronzkor és koravaskor kő- kerámia- csont- és fémtárgyait.

Baloldalt a térségben az első, nevéről is ismert nép, a kelták emlékei sorakoznak, akik időszámításunk előtt 350 táján szállták meg ezt a vidéket, és a hegyen megerősített telepet létesítettek. Ezt az i. sz. első évtizedben a rómaiak foglalták el, és a kelta földvár helyére Solva castrumát, a dunai határvonal (limes) jelentős erődítményét építették. A castrum és a hegy alatti település temetőiből szép ötvösmunkák, ékszerek, cserép- és üvegedények, fegyverek, pénzek, kőfaragványok idézik a római kori élet mindennapjait. Egy kis fali fülkében ókeresztény emlékeket fedezhetünk föl.

A következő helyiségben, ami eredetileg az Árpád-kori palota egyik konyhája volt, a népvándorlás, honfoglalás és az államalapítás korának helyi emlékeit láthatjuk. Kiemelkedő érdekességű a XI. századi pénzek sorozata, melyeket itt, az első magyar pénzverdében vertek, valamint a pénzverők, pénzváltók Árpád-kori emlékei.

A következő, nagyobb terem már a XIV. században épült és az érseki palota földszinti konyhája volt. Itt vannak kiállítva az egykori Szent Adalbert székesegyház maradványai - elsősorban kőfaragványok a XI-XIII. századból. Egy makett a székesegyház XII. századi díszkapuját (Porta Speciosa) mutatja be hármadméretben - mellette az eredeti töredékeivel. A kapu építményét vörös márványba színes kövekből kirakott márványinkrusztációs képek díszítették.

A következő, dongaboltozatos helyiségben a 30-as évek feltárásainak képeit és az Árpád-kori palota rekonstrukciós rajzát látjuk, majd a királyi lakótorony részét képező melléképítmény első emeletére, az úgynevezett Szent István terembe jutunk. A teljesen ép, középoszlopos, boltozatos helyiségről, amely a XII. században épült, sokáig azt tartotta a helyi szájhagyomány, hogy ebben született István király. (A terem alatt az István-kori palota falmaradványait is megtalálták már a régészek!) Innét egy szűk lépcső vezet a lakótorony felsőbb szintjére (ez volt az első, lakott szint), ahol három Árpád-kori helyiség maradványai vannak: boltozatuk beszakadt, és ma modern sík betonfödém fedi ezeket. Az első helyiség fő dísze két román stílusú bélletes kapuzat.

A következő, Vitéz János érsek dolgozószobájának nevezett helyiség dísze a falon látható XV. századi, a négy fő erényt szimbolizáló freskósorozat, valamint a teremben átlósan rekonstruált boltív a csillagképek (zodiákus) ábrázolásával - Vitéz érsek (1465-1472) korából. A harmadik helyiségben a középkori falfestményekből csupán kisebb részletek maradtak meg.

A termek fölötti teraszról a város és a Duna-völgye panorámája látható, majd a híres Várkápolna következik. A kápolna boltozata az 1594-95. évi ostrom alatt beszakadt, szentélyét erődítménnyé alakították, belsejét eltömték. Az 1930-as évek ásatásai során - szerencsés módon - az egykori padlóra zuhant boltozat elemeit (boltozati kőbordák, festett boltozat-darabok) a helyszínen megtalálták, s ezek felhasználásával a boltozatot jórészt az eredeti kövekből, teljesen hitelesen, eredeti formájában helyreállították.

A XII. század végén épült királyi várkápolna későromán és kora gótikus építészetünk egyik legkiemelkedőbb alkotása - egyúttal a magyar műemlékvédelmi helyreállításnak is mintaképe. A szentélyben XII. század végi freskómaradványokat (Krisztus-részlet, oroszlánábrázolás), a hajóban apostolokat ábrázoló, XIV. századi falképeket találtak. A nyugati homlokzaton a város egyik jelképeként ismert gyönyörű román stílusú, küllős rózsa-ablak (XII. század) faragványaiban gyönyörködhetünk. A kápolnából lépcső vezet le egy mélyebben fekvő kis udvarba, ahol turbános török sírkövek és ágyúgolyók a vár XVI-XVII. századi gazdáira és pusztulására utalnak.

A múzeum új kiállítási terei

A Vármúzeum új kiállítási terei a millenniumra készültek el, tervezőjük Gál Tibor. A kapubejárat melletti új téglaépület a XII. század végi palota északi szárnya, az úgynevezett Kis román-palota helyén épült fel.

Az eredeti épületből a földszint két szobája teljes épségben, egy félig maradt meg. Ezekben az Árpád-kori termekben a Várhegy és a vár történetét a XIII. századig bemutató állandó régészeti kiállítása látható. Az első helyiségben az ősidőktől a római korig látványos, gazdag leletanyag tanúskodik a korai településekről. A főleg temetkezésekből származó apró leletek (arany-, ezüst- és bronz ékszerek, finom üvegedények stb.) mellett kiemelkedő két I. századi sírkő: Jucundus azal hercegnek és lányának, Solvának síremléke.

A második szoba üvegpadlója alatt két évezred régészeti rétegződéseit figyelheti meg a látogató: a XII. századi épület falai ráépültek István király (vagy Géza fejedelem) palotájának falaira, mélyebben egy római kori kőépület falmaradványa, alatta egy kelta kori objektum részlete látható. A kiállítási vitrinben a királyi palota feltárásánál, illetve az üvegpadló alatti rétegekből előkerült XI-XII. századi leletek (freskó-töredékek, kerámia- és üveg-edények darabjai, kőfaragó műhelyből származó tárgyak, padlótéglák stb.) láthatók.

A harmadik helyiségben a vár XII. század végi (III. Béla-kori) alaprajza és látképének rekonstrukciója, szemben egy XII. századi, kőintarziás márványtrónus, a Szent Adalbert-székesegyházból származó kőfaragványok, a vitrinben gazdag Árpád-kori sírleletek (hajkarikák, gyűrűk, nyakláncok) és egyéb ötvöstárgyak jelzik a királyi udvar gazdagságát. Kiemelkedik közülük a palota udvarán előkerült XII. századi fülbevaló: a bizánci jellegű, filigrános, igazgyöngy-csüngőkkel díszített arany függő talán valamelyik Árpád-házi hercegnő ékszere lehetett.

Az épület emeletén többnyire a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiből rendezett időszaki kiállítások láthatók. Az új épületszárnyból egy a XVIII. században kaszárnyának kialakított épületbe jut a látogató, amely a XV. századi érsekek (Széchy Dénes és Vitéz János) híres palotájának maradványait rejti magában. A csupasz falakon kiállított, nagyméretű, XVIII. századi festmények (a magyar vezérek és uralkodók képei) arra utalnak, hogy az egykor az emeleten volt, kétszer ilyen széles, hatalmas terem falain az egykorú Bonfini leírása szerint: "...nemcsak az összes magyar király, de a szkíta elődök képei is láthatók"... voltak! "... A gyönyörű nagy terem, ...amelyben több mint száz asztal is állhatott, és amelyben sem pillér, sem oszlop nem volt, és mennyezetét szépen faragott és aranyozott rozetták díszítették..." az 1595. évi ostrom során pusztult el, az előtte, a dunai oldalon húzódó, konzolokra épített, zárt erkélyfolyosóval együtt. Utóbbinak részben helyreállított kis részletéről, és a mellette kialakított teraszról a környék szép panorámájában gyönyörködhet a látogató.